Mártély szerelmese
Nagygyörgy Sándor (1933-1993) festő- és fotóművész alkotásaiból nyílt kamarakiállítás pénteken Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban. A leginkább természetfotóiról ismert Balázs Béla-díjas és Érdemes Művész hagyatékát Ábrahám Mariann zongoraművész, zenetanár, a művész özvegye adta át a közgyűjteménynek. Köszöntőt Almási István polgármester, méltatást Nagy Imre múzeumigazgató mondott.
A nyíregyházi születésű Nagygyörgy Sándor ezer szállal kötődött Hódmezővásárhelyhez és környékéhez: a dél-alföldi városban nőtt fel, itt végezte középiskolai tanulmányait, természetélményei és alkotásai a Tiszához, a mártélyi és körtvélyesi holtághoz, az ártéri erdőkhöz fűződtek.
A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél osztályában szerzett festőművész diplomát 1959-ben. A hatvanas években “döbbent rá”, hogy a természet csodáját nem tudja ecsettel tetten érni, ezért a vizuális kifejezés egy másik eszközéhez, a fotográfiához nyúlt – írta jegyzeteiben. 1976-ig szabadfoglalkozású festő- és fotóművészi tevékenységet folytat, 1977-től haláláig a Nimród vadászati magazin munkatársa. Első egyéni tárlatát 1974-ben rendezte a Műcsarnokban. Ezt követően a világ tucatnyi nagyvárosában volt kiállítása. Számos nemzetközi fotókiállításon nyert díjakat, képeit rendszeresen közölték magyar és külföldi lapok, valamint több kötet társszerzője volt, számos albumot és kiadványt illusztrált felvételeivel. 1981-ben a Nemzetközi Természetfotós Szövetség alelnökévé választották – e tisztséget haláláig töltötte be. A különböző pálya- és nívódíjak mellett több rangos kitüntetést kapott: 1979-ben Balázs Béla-díjjal, Nimród-emlékéremmel, 1989-ben az Érdemes Művész címmel ismerték el munkásságát. Mártélyon a Faluház előtt lánya, Nagygyörgy Ágnes szobra, a Festők Dombján emléktábla őrzi emlékét.
Nagygyörgy Sándor életművében jelentősek portréi, riport-, szocio- és épületfotói, de igazi elismerést és nemzetközi hírnevet természetfényképeivel szerzett. Fotóművészi tevékenységének elsődleges célja a természet rejtett szépségeinek feltárása volt. Érdeklődését a múló világ megrendítő jelenetei, a táj, az állatok, a csend, a természetes és az ember által alkotott világ harmonikus kapcsolatának felfedezése és bemutatása vezérelte – olvasható egy róla írt tanulmányban. “Meg akarom ismerni a természet mindennapi titkait, megkeresni a vadon élő állatok életének évezredes rítusait. Mindehhez úgy közelíteni, hogy észrevétlen maradjak, hogy a természet szigorúan meghatározott rendjét jelenlétemmel lehetőleg ne bolygassam meg. Objektív és igaz képet szeretnék megörökíteni” – vallotta.
A Tornyai-múzeum január végéig látható kamarakiállításán huszonhat fotón és festményen keresztül villan fel Nagygyörgy Sándor hatalmas életműve. Látható lesz a Sörös Károly mártélyi halászt, illetve a szélmolnárt megörökítő ikonikus sorozata, számos mártélyi tájkép közte a szintén jól ismert éjjeli fűzekkel , valamint egy-egy fotó a zsámbéki templomról és chartes-i katedrálisról.
Almási István az ünnepélyes megnyitón arról is beszélt, hamarosan időszerű lesz a város gazdag fotóművész és fényképész történelmét egy állandó kiállítási helyen is bemutatni.
