Tévhitek vs. valóság

Egy rendhagyó történelemórán tartott értekezést Triznya Arnold katonai hagyományőrző a hallgatóságnak.

Az érdeklődők csoportját az iskolásoktól az idősebbekig alkották.

Több tévhitet igyekezett eloszlatni az előadó:

Mind a történetírásban mind a közbeszédben még mindig számos tévhit tartja magát a Don-kanyarral kapcsolatban. Kétségtelen tény, hogy 1943 januárjában a magyar hadtörténelem legnagyobb, legtöbb áldozatot követelő vereségét szenvedte el a Magyar Királyi Honvédség a keleti-hadszíntéren katonáink helytállásáról vajmi kevés szó esik, de azt nem lehet állítani, hogy a magyar politikai vezetés szándékosan küldte volna halálba a magyar 2. hadsereget. Ugyanígy nem állja meg a helyét az sem, hogy a 200 ezres sereg megsemmisült Donnál.

A téma avatott szakértői szerint a százhúszezer fős veszteségi adatot úgy kapjuk meg, ha a kb. 20 ezer főnyi hősi halotthoz és a több, mint 40 ezer főnyi sebesülthöz hozzávesszük azt a 80 ezer honvédet és munkaszolgálatost, akiket eltűntként tartanak/tartottak nyilván. E csoportba tartoznak a hadifogságba esettek is, akik számát 26.000 és 87.000 fő között tartják nyilván. (Egy 1944. május 15-i veszteségi lajstromban 1747 fő szerepel, akik bizonyíthatóan hadifogságba estek!) Sokat és súlyánál fogva jóval többet hangoztatják Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok 1943. január 24-én kelt hírhedt hadparancsát. Azt viszont alig említik néhányan, hogy Jány később visszavonta korábbi nézeteit, és örök emléket állított a magyar katonáknak áprilisi, utolsó hadseregparancsában.

Második világháborús puskát, egyenruhát és számos más katonai felszerelést is bemutatott az előadó saját gyűjteményéből.

G.