A doni áttörés áldozataira emlékeztek
Bojtor Boglárka – Makó
A délutáni megemlékezés kezdetén a gyönyörű hangú Molnár Bettina énekelte el a himnuszt, ezt követően Halmágyi Pál, nyugalmazott múzeumigazgató mondta el emlékező gondolatait.
– Hetvenhárom évvel ezelőtt január 12-én hajnalban kezdődött az a nagy szovjet támadás, melynek a vége a második magyar hadsereg pusztulása és egyben a magyar történelem legnagyobb embervesztesége volt – mondta Halmágyi Pál. – Makón is alig van olyan család, aki nem tud olyan hozzátartozót vagy jó barátot, aki elesett vagy fogságba nem esett – tette hozzá.
Az emlékezők fehér szegfűt és mécsest helyeztek a szobor elé.
A csata egyenlőtlen erők küzdelme volt, és a magyar hadsereg nem kapott megfelelő tájékoztatást sem előtte. A hátráló szovjet hadsereggel harcoltak a Don folyó partján, ahol a magyar hadseregnek 200 kilométer hosszú védvonalat jelölek ki. A hadsereg anyagi ellátása meg se közelítette se a német, se a szovjet hadseregét. A mínusz negyven fokos hidegben a harckocsik nem indultak el, a lovakat pedig teleltető helyre vitték, így a hadsereg mozdulatlanná vált.
Sokan eljöttek a délutáni ünnepségre.
A negyvenöt-ötvenezer hősi halált halt katonára a szovjet megszállás alatt nem lehetett megemlékezni. Először ’89-ben az első világháborús emlékmű előtt történt ilyen. Ekkora indult mozgalom, az elesettek neveinek összegyűjtéséért, majd az emlékművet négy év múlva avatták fel. Kezdetekben még sok egykori katona részt vett a megemlékezéseken, ma már sajnos kevesen vannak közöttünk.
Az emlékművet 1993-ban avatták fel.
A doni ütközet hősi halált halt katoináiról hat órakor a Jobbik Ifjúsági Tagozata is megemlékezett. Az áldozatok lelkéért gyújtottak gyertyát .
A Jobbik is megemlékezett.
