Hahó…!

Az utóbbi évek időjárási furcsaságai ellenére alapvetően kedvelem a telet, sőt vágyom rá, hogy hideg, kemény időjárás (is) legyen. (optimista természet vagyok, azt tartják, ha van tél, lesz nyár. És én mindennél jobban szeretem a 40 fokos, vízpartos hónapokat.) Persze, emellett tisztában vagyok azzal is, hogy sokaknak nem csak móka és kacagás a zord idő. Bár én is ismerem a „nagykabátban vagyok olykor a lakásban” típusú, gázspórolós helyzeteket, de ez semmi ahhoz képest, amit a szabadban éjszakázókról, magányos öregekről, fűtés nélkül élő családokról olvasunk/hallunk. A télben viszont az is jó, hogy nem csak az ünnepek okán, de az ember szíve melegszik és beindítja a cselekvési készséget is egy-egy ilyen helyzet. És szerencsére, egyre több ilyen kezdeményezésbe lehet bekapcsolódni: ételosztás, élelmiszergyűjtés, cipős doboz akció… Persze van, hogy a századik kicsapott, elaltatásra váró, elhagyott kutya képe láttán besokallok, de alapvetően érzem a segíteni akarás szándékát egy-egy közösségi oldalon posztolónak.

A tél emellett számos tanulsággal is szolgál; sokat megtudhatunk magunkról (pl. közlekedés közben mennyire vagyunk toleránsak, miként értékeljük a fülünk mellett elzúgó hógolyót, mi a véleményünk a fel nem takarított járdákról stb.) Emellett mélyebben megismerhetjük a szomszédainkat és embertársainkat is (a lépcsőházunkban – valamilyen oknál fogva – bár laknak férfiak, de csak a nők lapátolják a havat.) A héten a boltban valaki azzal dicsekedett, hogy egyáltalán nincs hólapátja (sem fűtött járdája) és nem érdekli a hóhelyzet (majd más gondolkodik ezen). Ezzel szemben, egy 90 éves bácsi félt, hogyan oldja majd meg az eltakarítást, de mire kijutott a ház elé, örömmel tapasztalta, a város emberei már megtették helyette és hálásan emlegette ezt a nem várt segítséget.

A hó sok mindent kihoz belőlünk: kreativitást (ld. felnőttfejjel angyalkázás és hóember-variációk), nosztalgiát (zacskón lecsúszni a töltés oldalban, vagy fakutyázni a befagyott tavon), speciális igényeket (forralt bor és puncs, forró sült gesztenye). Felértékel előrelátó dolgokat (nyáron összevágott fahasábok, időben leellenőriztetett távhős szelep, megjavított nyílászárók). S bármilyen furcsa, épp a hideg melegít fel emberi kapcsolatokat (kölcsönadott kesztyű), a jég olvaszt meg fagyos helyzeteket (elesett néni felsegítése) és a négy fal közé bezártságunk tesz nyitottabbá a külvilág felé (gyűjtések, akciók, mások megsegítésére felhívások stb.)

Az érzelmek széles palettáját válthatja ki belőlünk ez a pár zord hónap minden kellékével együtt, csak pesszimistának és közönyösnek nem szabad maradnunk.