Lencsevégen Makó vadvilága

– Eleinte csak Makó környékét akartam megismerni, előbb távcsövet, majd később fényképezőgépet is vittem magammal, néhány esztendeje aztán szenvedélyemmé vált az állatok, növények fotózása – foglalta össze röviden hobbijának lényegét Viseráczki András. Elsősorban az ártéri erdőkben, illetve a pusztában szeret vadászni, nem lőfegyverrel, hanem fotómasinával. A pizzafutárként dolgozó fiatalember első kiállítása pénteken nyílt meg a József Attila Városi Könyvtárban. A tárlatot Major Zsuzsanna újságíró ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
Viseráczki András legjobban hajnalban szeret cserkészni. – Ilyenkor lehet a legkönnyebben mozgásukban megfigyelni az állatokat, az éjszaka madarai, a baglyok ekkor vonulnak vissza, a nappal állatai pedig ekkor élednek fel – emelte ki a fiatal természetfotós. András távlati tervei között szerepel, hogy a későbbiekben talán ez lesz a fő kenyérkeresete. Egyszer talán Csongrád megye legismertebb természetfotósa, a pusztaszeri Máté Bence nyomdokaiba is léphet.
Az állatok fotózásánál a legfontosabb erény a türelem. Hosszú ideig kell mozdulatlanul várni, hogy a vad közelebb jöjjön. Amikor már csak pár méterre van az objektívtől, akkor szinte még a levegőt is vissza kell tartani, mert a legkisebb zajtól is elillanhat a zsákmány. András a fekete gólyákról készített fényképeire a legbüszkébb, hiszen alig egy karnyújtásnyira sikerült ezeket a madarakat megközelítenie.
A makóiak nagy többsége nem is sejti, milyen csodás állat- és növényvilág veszi őket körbe. András a képeivel próbálja meg felhívni a figyelmet ezekre az élőlényekre. A nagyszerű fotókhoz pedig nem szükséges a csúcsminőség: egyszerű géppel dolgozik, nem is tükörreflexes. A titok pedig nem más: jó helyen kell jókor lenni és ismerni kell azt a területet, mint a tenyerét, ahol éppen fotózik.
Munkatársunktól. K.