Hódmezővásárhelyen melyik városrészben jó lakni?

Laktam már Hódmezővásárhely több pontján is. Legtöbbet a Belvárosban és a Kertvárosban, de volt egy röpke időszak, mikor a Béke – telepen éltem. Hogy melyik volt a leginkább alkalmas a boldog élethez, azt nehéz eldönteni, hiszen az ember folyamatosan változik.

Gyermekkoromat a Belvárosban töltöttem, ami tökéletes hely a gyerkőcök számára. A társasházak játszótereket öleltek körbe, így ha bandázni támadt kedvünk, mindig találtunk magunknak egy palincsozó társat. A palincs ütemes koppanásainak persze nem örültek a földszinten lakó nyugdíjas nénik, és ennek gyakran hangot is adtak. Ablak kinyit, gyereket ordítva hazazavar.  Ha jól emlékszem, igyekeztünk toleránsak lenni, és csendesebb játékot választani a további szórakozáshoz. Mondom, ha jól emlékszem.

Ma már a Kertvárosban lakom, családi házban. A gyermekeim el sem tudják képzelni, hogy milyen jó az, hogy ha felkiabál egy pajti, hogy „Lejössz játszani?”. És már lehet is rohanni.  Sajnálom, hogy a mai gyermekek nagy része nem tapasztalhatja ezt meg. Ott a Skype, a cset… a négy fal között ráírnak egymásra. Azt hiszem, édesapám örült volna, ha ez a technikai lehetőség már az én időmben bevett szokás lett volna, hiszen a felkiabálás nem egyszer vetett véget az ebéd utáni szundikálásának.

Egy időben, pontosabban a tini éveimben, a Béke – telepen laktam. Bátran kijelentem – az én tapasztalataim alapján persze -, hogy az a környék nem igazán kedvezett a bulira, pezsgő életre vágyó tinédzserek számára. Pedig, hozzáteszem, a tömegközlekedés jobb és egyszerűbb volt, mint napjainkban, amikor a Kertvárosból csak két óránként van buszjárat a Belváros felé. Ez havas, esős időszakban kevésbé könnyíti meg az ember helyzetét, főleg, ha beteg gyermeket vinne orvosi vizitre.

Felnőttként visszakerültem a Belvárosba, és bár megannyi előnyt jelentett ott lakni egy kisbabával, mégis nagyon örültem, amikor a „Művész-telep” környékére költöztünk. Leginkább nyáron jelentett könnyebbséget, hogy a delíriumos transzállapotban lévő fiatalok nem kiabálták fel hajnalban a kisgyermekemet. Bocs, ifjak! A fránya korosodás belőletek is ki fogja hozni a nyugodt alvás igényét. Csak szólok.

Pár éve a Kertváros legszebb részén lakom. Nekem gyönyörű a tavasszal virágba boruló, nyáron gyümölcsöző fasor mellett hazasétálni. Télen békés hótakaró fedi a házak tetejét, melyet a kéményből felszökő füstfelhő tesz meghittebbé. Szeretek találkozni az utcánkban lakó idős nénikkel, mert mindig van beszédtémájuk, és jól informáltan emlékeztetnek bennünket, rohanó ifjakat, ha valamit elfelejtünk az élet szabályaiból.