Tanítványok, kollégák gyűrűjében
Azt mondják, nyolcvan év nem múlik el nyomtalanul.
Nos, Marika néni külsőségeiben erre rácáfol: fiatalos lendülettel perdült egyik, majd a másik volt tanítvány, kolléga felé, hogy megköszönje a gratulációkat, jókívánságokat.
A mindszenti és vásárhelyi „cselszövők” (hisz meglepetés volt az egykori tanítványok és volt kollégák hétfői látogatása) elhalmozták az ünnepeltet virággal, ajándékokkal, de ami ennél sokkal fontosabb, emlékekkel, amiket érdemes, sőt, jó feleleveníteni.
Tehát mégis igaz, az a nyolcvan év Marika néni fölött sem múlt el nyomtalanul…
Marika néni érző szívvel mesélt szüleiről, fiatalkoráról, egyetemi éveiről, amelynek férjét, Nagyillés Mihályt köszönhette. Majd a tanári évekről: a mindszenti Dózsa telepi, illetve a valamikori Vöröslobogó utcai (Szent István utcai) iskoláról.
Nagy nevetésekkel, egymásra borulással indult az este, de nem maradhatott el a torta és az önfeledt beszélgetés sem. Marika néni, boldog születésnapot!
ÉR.
