Figyelmeztet a Susáni Református Egyházközség

Dillinka temető (december 6.)

Mint ismeretes, a Susáni Református Egyházközség a temetkezési szolgáltatóktól 20 ezer, a polgári búcsúztatóktól 5 ezer, a síremlékek készítőitől pedig 3 ezer forintot szed be minden temetés után egy április 13-án kelt, majd később foganatosított határozat alapján. Ezt a rendelkezést június elején Demeter János református lelkész a következőképpen indokolta:

„A szerződő felektől átvett befizetések a sírkertjeink fenntartására, rendben tartására és üzemeltetésére voltak fordítva és lesznek is fordítva legjobb tudomásom szerint. (Szabályos számlákon és bizonylatokkal.) Mi másra lennének fordítva? Ezt a nagy terhet a helyi református egyház hordozza rendszereken és rezsimeken átívelően. Amikor egyházunkat kifosztották a korábbi egyházüldözők, akkor az egyházi temetőket a nyakunkon hagyták. Nem „köllött” nekik. A város népjólétének fölkent őrei pedig ha „ócsítani” akarnak a népnek, akkor létesítsenek helyhatósági, azaz ” tanácsi”-önkormányzati temetőt a nép pénzén, ahogyan azt a korábbi években már kilátásba helyezték. Erre szabadságuk van, azért lettek odaválasztva ahol vannak, hogy ne csak tudják a tutit, hanem merjék és tegyék is meg. A szerződő felek pedig tekintsék úgy, hogy kaptak 25 év (egy kis életfogytiglan) fizetési halasztást és haladékot, ami alatt alkalmuk nyílt esetleg az eredeti tőkefelhalmozásra is. És hol van az előírva, hogy minden frissen jelentkező kiadásukat rá kell terhelni a köznépre, miért csak az egyház nagyvonalú és szociálisan érzékeny? Legyenek azok is ilyenek, akik a népből élnek!”

A Susáni Református Egyházközség által fenntartott Kincses és Dillinka temetőkben gyakorlatilag minden hulladékgyűjtő ketrec zsúfolásig tele van, sőt a fotók tanúsága szerint a szemét azok körül hever széjjelszórva. Ebből az következik, hogy az egyházközség hónapok óta nem foglalkozik a felgyűlt hulladék elszállításával, ami amellett, hogy gusztustalan, még környezetszennyező is. Teszik ezt úgy, hogy a hódmezővásárhelyi önkormányzat évente felajánlott ez irányú segítségét minden esztendőben visszautasítják. A Kincses temető hiányzó betonkerítésének ügyében a Nefelejcs utca lakói már aláírást is gyűjtöttek, mellyel a körzet települési képviselőjét, Fekete Ferencet keresték meg.  A képviselő elmondta: a lakók panasza jogos, hiszen ők olyan kerítést szeretnének, melyen nem látják éjjel-nappal a sírokat.

Nem hivatalos információk szerint a Susáni Református Egyházközség az április 13-án meghozott döntés nyomán eddig mintegy 2,5 -3 millió forintot szedett be, a díjról több esetben adományként elismervényt adva. Ez a jelentős összeg a temetők állapotában semmilyen pozitív változást nem hozott, a lakosságra nézve viszont folyamatosan plusz terhet jelent, hiszen a temetések díja intézkedésük következtében megemelkedett.

Kincses temető (november 16.)

A Susáni Református Egyházközség döntését Hódmezővásárhely egyik temetkezési cége a bíróságon október elsején megtámadta. Erre válaszul Nagy Zoltán Imre és Kőhegyi András aláírásával levél érkezett a Csongrád Megyei Kegyeleti Kft.-hez, melyben gyakorlatilag kiutasították a céget mindkét temetőjükből, szó szerint a következőképpen:

„Tájékoztassák azokat a családokat, akik ügyintézésre felkeresik irodájukat, hogy a per végéig önök a tulajdonunkban lévő temetőkben (Dillinka temető, Kincses t. egyházi része) temetési szolgáltatást végezni nem fognak.”

Varga György, a Csongrád Megyei Kegyeleti Kft. ügyvezetője kérdésünkre elmondta: nem érti az egyoldalú tiltást – hiszen az egyházközség díját folyamatosan fizetik -, de cége a továbbiakban is fogadja az ügyfeleket, – akár más temetkezési szolgáltató bevonásával – a lakosság érdekében, szabályosan, jogkövető módon fog eljárni és az eddigiekben ismert módon, fennakadás nélkül végzi temetkezési szolgáltatását.

November 26-án szintén Nagy Zoltán Imre és Kőhegyi András írt levelet a hódmezővásárhelyi önkormányzatnak, melyben rendreutasító hangnemben vonták felelősségre a hivatalt, azt kifogásolva, hogy a közterület-felügyelet fényképeket készített a temetőkben.

„Higgyék el, hogy a közterületi fotózás jobban illik az önök profiljához, mint a magánterületet sértő lesi puskázás! Megrendelőik céljait ezekkel a képekkel is tökéletesen kielégítik. A jövőbeli járőrözéseik, fényképeik, és természetesen feljelentéseik alkalmával tartsák tiszteletben a magántulajdont, a közterület és a magánterület határait!”

„Mindezekből következően figyelmeztetjük önöket, hogy amennyiben legközelebbi „járőrözésük” során bármelyik ingatlanunkon törvénytelenül fényképezgetnek, a szükséges jogi lépéseket megtesszük majd, az önök érdekében is, hogy ez többé ne forduljon elő!”

A levelet így fejezik be:

„Buzgó munkájukat segítve közöljük, hogy mi egy mindennél és mindenkinél magasabb ítélőszék előtt kell megálljunk. Ő ránk bízta a temetőinket is, és elvárja tőlünk, hogy jól karban tartsuk azokat. De nemcsak mi, hanem egyszer Önök is a kegyelmes Isten előtt kell majd elszámoljanak cselekedeteikkel.

Ezért a közelgő advent alkalmával szeretettel hívjuk önöket is istentiszteleti alkalmainkra, hátha közösen imádkozva, egy portán belül, egyházban, már nem az lesz az érdekes, hogy mi hova dől, ki mennyire vizes, hanem átitat minket Isten szeretete és ő minden hátsó szándék nélküli egyenes beszéde.”

A levélre dr. Korsós Ágnes, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város címzetes főjegyzője válaszolt. A levelet szó szerint közöljük:

„Tisztelt Susáni Egyházközség!

Értetlenül olvastam a Tisztelt Egyházközség által 2015. november 26.-án keltezett, és advent első napját követően, november 30.-án érkezett „figyelmeztetés” tárgyú levelüket.

Eddig abban a hitben éltem, hogy Hódmezővásárhely lakosságának részét képezik a Susáni városrészben élő református testvéreim is, de levelükből azt kell feltételeznem, hogy Önök nem tartják magukat a város közösségéhez tartozónak. Különösen érthetetlen ez számomra akkor, amikor eddig úgy tudtam, hogy levelük egyik aláírója évekig ellátta a város alpolgármesteri teendőit is, és mint ilyen, tisztában van azzal, hogy ha lakossági bejelentés érkezik a hivatalhoz, azt ki kell vizsgálni, és ha a hatósági személy olyan tényt, körülményt tapasztal, amely hatósági intézkedést igényel, köteles azt kezdeményezni.

Való igaz, a Dillinka temető a 12 Református egyházközség tulajdonát képezi, amely alapján 1/12 részben a Susáni Egyházközség is tulajdonos.

A temető azonban olyan terület, amely napközben közhasználatú terület, hiszen a tulajdonos, ha kis területekre bontva is, de hosszú időtartamra eladta az adott területeket/sírhelyeket magánszemélyek részére, akik jogosultak azokat látogatni, ott munkálatokat végezni. Nem tudok olyan jogszabályi rendelkezésről, amely megtiltaná bárki számára, hogy egy nyitva álló temetőben, – lett légyen az bárki tulajdona – nem szabad fotókat készíteni, vagy oda napközben bemenni.

A lakossági bejelentés kivizsgálása során munkatársaim valóban készítettek fotókat az utcáról, majd a nyitott temetőkapun belépve, a temető beljebb lévő részeiről is, azonban hivatalos intézkedést nem foganatosítottak, mint Önök is megállapították, ehhez nem is lenne jogkörük.

Tekintettel arra, hogy a lakossági felvetésekben megfogalmazottak valósnak bizonyultak, nem volt szükség a 12 Egyházközség megkeresésére, hiszen mint Önök is bizonyára látták a képek alapján megállapítható egy külső szemlélő számára is, hogy a kerítés eltűnt, az épületek állaga pedig komoly kívánnivalót hagy maga után.

Tájékoztatom a Tisztelt Susáni Egyházközséget, hogy nemcsak október 29.-én, de 30.-án, 31.-én sőt még november 1.-én is volt „járőrözés” a Halottak napi megemlékezés miatti nagy forgalomra tekintettel valamennyi Városi temető bejáratainál, amelyet évek óta a Rendőrkapitányság munkatársaival közösen látnak el munkatársaim.

A fotók készítése és a „járőrözés” között semmi összefüggés nem volt.

Szeretném felhívni továbbá a Tisztelt Susáni Egyházközség figyelmét, hogy az 1997. évi LXXVIII. törvény 54. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonos köteles az építmény állapotát, állékonyságát a jogszabályokban meghatározott esetekben és módon időszakonként felülvizsgáltatni és a jó műszaki állapothoz szükséges munkálatokat elvégeztetni. A törvények mindenkire vonatkoznak, alóluk nem képez kivételt a Magyarországi Református Egyház sem, sőt annyival több a feladat, amennyit a Zsinat által elfogadott törvények kötelezettségként kirónak.

Miután a lakossági bejelentés kivizsgálása során megállapítást nyert, hogy a többek által felvetett problémák valósak és ugyanezen törvény 47. §-a építésügyi hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezést tartalmaz, adódott a feladat, az eljáró hatóság hivatalból való értesítésére. Sajátságos módon a megkeresésük egyébként sem vezetett volna megoldásra, hiszen az Önök részére kiküldésre kerülő hivatalos levelek a legtöbb esetben „nem kereste” jelzéssel érkeznek vissza.

Tisztelt Susáni Egyházközség!

Megértem, hogy kellemetlen dolog, amikor az ingatlan tulajdonosát kötelessége teljesítésére hívják fel, de az ezzel kapcsolatos feladatomat akkor is ellátom, ha fenyegetést kapok érte. Mint Tisztelt Gondnok Úr bizonyára emlékezik rá,1999.-ben sem tudtak megfélemlíteni!

Nem tudom Önöknek garantálni azt, hogy hasonló esetben ilyen vagy ehhez hasonló intézkedés megtételére nem adok utasítást munkatársaimnak, bár megvallom őszintén, nem vártam azt, hogy pont egy református közösségtől kapok reformátusként fenyegetést, amiért elvégzem a munkámat.

A közös imára való meghívásukat köszönettel veszem, de egy ilyen fenyegetés után, nem kívánkozom az Önök gyülekezetébe.

Hódmezővásárhely, 2015. december 3.

Áldás, békesség!

Dr. Korsós Ágnes

címzetes főjegyző”

A kérdések maradnak.

Mi készteti a Susáni Református Egyházközséget arra, hogy az általa kirótt díjakat láthatóan ne a temetők karbantartására fordítsa? S ha valóban nem arra költi, akkor vajon mire? Nem beszélve arról, hogy ezek a plusz díjak tulajdonképpen az éppen szeretteiket elvesztő, legelesettebb és legnehezebb élethelyzetben lévő gyászoló családokat sújtják, jelentős mértékben megemelve számukra a temetkezés költségeit.

A Susáni Református Egyházközség miért „figyelmezteti” azt az önkormányzatot, amely egyébként jogszabályi és törvényi kötelezettségének eleget téve – folyamatos lakossági bejelentések alapján is – végzi feladatát? Az pedig tény, hogy a hódmezővásárhelyi önkormányzat minden évben felajánlotta segítségét a temetők karbantartására, amit éppen az őt most figyelmeztető Susáni Református Egyházközség utasított el. Az az egyházközség, ami egyébként része azon Magyarországon bejegyzett egyházaknak, amelyek az adófizetők pénzéből összességében évente 12 milliárd forintos költségvetési támogatást kapnak.

Végül: A Susáni Református Egyházközség a levelek írogatása helyett miért nem szállítja, vagy szállíttatja el a Kincses és Dillinka temetőben felhalmozódott szemetet, miközben pont ők írták le ezt: „Buzgó munkájukat segítve közöljük, hogy mi egy mindennél és mindenkinél magasabb ítélőszék előtt kell megálljunk. Ő ránk bízta a temetőinket is, és elvárja tőlünk, hogy jól karban tartsuk azokat”

A Kincses temető kerítése

A Susáni Református Egyházközség téved, ha azt hiszi, hogy csupán Isten ítélőszéke előtt kell elszámolnunk cselekedeteinkkel. El kell számolnunk az élők előtt is, azok előtt, kiknek szerettei a Kincses vagy a Dillinka temetőben nyugszanak.

S.K.