Megfenyegette a vásárhelyi önkormányzatot a Susáni Református Egyházközség!

Folyatódik a vásárhelyi susáni reformátusok megmagyarázhatatlan akciósorozata. Az után, hogy két napja arról számoltunk be, élő szerződése ellenére kitiltotta temetőiből az egyházközség a Kegyeleti kft-t, csak mert az bíróságon szállt szembe döntésükkel, itt az újabb felvonás.
A Vásárhely24 úgy értesült, fenyegető hangvételű levelet küldött a Susáni Református Egyházközség Hódmezővásárhely Megyei Jogú Városának, azon belül is a közterület-felügyeletnek, mert annak munkatársai a temető olyan részeiben jártak mely az Egyház tulajdona, ott fényképeket, felmérést, majd állapotjelentést készítettek. Levelükben jogi lépéseket helyeztek kilátásba, ha az önkormányzat tovább végzi ezt a munkát. Úgy tudjuk, a levél végét azzal zárták a reformátusok, hogy ők egy mindenkinél magasabb ítélőszék előtt kell elszámoljanak, de az önkormányzat és a hivatal munkatársainak is előbb utóbb el kell számolniuk Isten színe előtt.
Példátlan levél a susáni reformátusoktól
Az ügyben a Vásárhely24 felkereste Hódmezővásárhely címzetes főjegyzőjét. Dr. Korsós Ágnes kérdésünkre megerősítette, a Susáni Református Egyházközség valóban küldött egy álláspontja szerint is fenyegetést tartalmazó levelet részére, amelyben szankciót helyez kilátásba amennyiben még egyszer előfordul, hogy munkatársai belépnek a temető területére és ott fotókat készítenek az épületek állagáról.
A reformátusok levelének előzményével kapcsolatban elmondta, a Kincses temető betonkerítését lebontották, e miatt a temető mellett lakó városi polgárok jelzéssel éltek, illetve segítséget kértek a hivataltól, valamint a képviselő-testülettől, hogy az eredeti állapot kerüljön visszaállításra, mert a tömör kerítés hiányában lakásaikból kitekintve az ott lévő sírokat látják, vagy éppen a temetés szertartását, vagy azt megelőzően a kiásott sírgödör látványa kelt bennük szorongó érzéseket. A panaszok között elhangzott az is, hogy a másik temetőben is sok a probléma, az épületek állagát illetően veszélyhelyzet alakulhat ki.
A bejelentés ellenőrzésére a közterület-felügyelet munkatársai kimentek a helyszínre, ahol nem folytattak intézkedést, csak lefotózták a bejelentők által elmondott problémás épületeket, a kerítés jelenlegi állapotát. A fotókból is egyértelműen megállapítható, hogy a felvetésükben foglaltak teljes mértékben fedik a valóságot.
Tekintettel arra, hogy a magyar törvények értelmében a tulajdonos köteles az ingatlanát rendszeresen felülvizsgálni, szükség esetén annak jó műszaki állapotához való munkálatokat elvégezni, jelzéssel élt az önkormányzat az építéshatósági jogkört gyakorló Járási Hivatal felé.
Feltehetően a Hivatal az eljárása során felhívta a Susáni Református Egyházközséget ez irányú kötelezettségének teljesítésére, és ez motiválhatta a Susáni Református Egyházközséget „figyelmeztető” levelének megírására – mondta Korsós Ágnes.
Hozzátette, munkatársai rendszeresen folytatnak bejárásokat a településen, és ahol olyan ingatlannal találkoznak, amelynek műszaki állapota kívánni valót hagy maga után, a szükséges eljárást kezdeményezik. Most is ennyi történt.
“25 év alatt nem találkoztam hasonló hangvételű levéllel”
Dr. Korsós Ágnes kijelentette: az elmúlt 25 évben nem találkoztam még ilyen hangvételű levéllel. Az érintettek általában segítséget kérnek – amennyiben saját erőből nem tudják elvégezni a szükséges feladatokat, nem pedig fenyegetéssel reagálnak – mondta, majd elárulta milyen zárógondolatokkal ér véget a Susáni Református Egyházközség levele. Ennek megítélését a jegyző az olvasókra bízná, ezért változtatás nélkül közöljük:
A levél feltehetően utóiratnak szánt sorai:
„Buzgó munkájukat segítve közöljük, hogy mi egy mindennél és mindenkinél magasabb ítélőszék előtt kell megálljunk. Ő ránk bízta a temetőinket is, és elvárja tőlünk, hogy jól karban tartsuk azokat. De nemcsak mi, hanem egyszer Önök is a kegyelmes Isten előtt kell majd elszámoljanak cselekedeteikkel.
Ezért a közelgő advent alkalmával szeretettel hívjuk önöket is istentiszteleti alkalmainkra, hátha közösen imádkozva, egy portán belül, egyházban, már nem az lesz érdekes, hogy mi hova dől, ki mennyire vizes, hanem átitat minket Isten szeretete és az ő minden hátsó szándék nélküli egyenes beszéde!”
A jegyző még azt kérte szerkesztőségünktől, hogy mivel a Susáni Egyházközség vélhetően nem egy-két emberből áll, a részükre megküldött válaszlevelét közöljük, a vezetőik által megfogalmazottakra reagálva. Íme:
Tisztelt Susáni Egyházközség!
Értetlenül olvastam a Tisztelt Egyházközség által 2015. november 26.-án keltezett, és advent első napját követően, november 30.-án érkezett „figyelmeztetés” tárgyú levelüket.
Eddig abban a hitben éltem, hogy Hódmezővásárhely lakosságának részét képezik a Susáni városrészben élő református testvéreim is, de levelükből azt kell feltételeznem, hogy Önök nem tartják magukat a város közösségéhez tartozónak. Különösen érthetetlen ez számomra akkor, amikor eddig úgy tudtam, hogy levelük egyik aláírója évekig ellátta a város alpolgármesteri teendőit is, és mint ilyen, tisztában van azzal, hogy ha lakossági bejelentés érkezik a hivatalhoz, azt ki kell vizsgálni, és ha a hatósági személy olyan tényt, körülményt tapasztal, amely hatósági intézkedést igényel, köteles azt kezdeményezni.
Való igaz, a Dillinka temető a 12 Református egyházközség tulajdonát képezi, amely alapján 1/12 részben a Susáni Egyházközség is tulajdonos.
A temető azonban olyan terület, amely napközben közhasználatú terület, hiszen a tulajdonos, ha kis területekre bontva is, de hosszú időtartamra eladta az adott területeket/sírhelyeket magánszemélyek részére, akik jogosultak azokat látogatni, ott munkálatokat végezni. Nem tudok olyan jogszabályi rendelkezésről, amely megtiltaná bárki számára, hogy egy nyitva álló temetőben, – lett légyen az bárki tulajdona – nem szabad fotókat készíteni, vagy oda napközben bemenni.
A lakossági bejelentés kivizsgálása során munkatársaim valóban készítettek fotókat az utcáról, majd a nyitott temetőkapun belépve, a temető beljebb lévő részeiről is, azonban hivatalos intézkedést nem foganatosítottak, mint Önök is megállapították, ehhez nem is lenne jogkörük.
Tekintettel arra, hogy a lakossági felvetésekben megfogalmazottak valósnak bizonyultak, nem volt szükség a 12 Egyházközség megkeresésére, hiszen mint Önök is bizonyára látták a képek alapján megállapítható egy külső szemlélő számára is, hogy a kerítés eltűnt, az épületek állaga pedig komoly kívánnivalót hagy maga után.
Tájékoztatom a Tisztelt Susáni Egyházközséget, hogy nemcsak október 29.-én, de 30.-án, 31.-én sőt még november 1.-én is volt „járőrözés” a Halottak napi megemlékezés miatti nagy forgalomra tekintettel valamennyi Városi temető bejáratainál, amelyet évek óta a Rendőrkapitányság munkatársaival közösen látnak el munkatársaim.
A fotók készítése és a „járőrözés” között semmi összefüggés nem volt.
Szeretném felhívni továbbá a Tisztelt Susáni Egyházközség figyelmét, hogy az 1997. évi LXXVIII. törvény 54. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonos köteles az építmény állapotát, állékonyságát a jogszabályokban meghatározott esetekben és módon időszakonként felülvizsgáltatni és a jó műszaki állapothoz szükséges munkálatokat elvégeztetni. A törvények mindenkire vonatkoznak, alóluk nem képez kivételt a Magyarországi Református Egyház sem, sőt annyival több a feladat, amennyit a Zsinat által elfogadott törvények kötelezettségként kirónak.
Miután a lakossági bejelentés kivizsgálása során megállapítást nyert, hogy a többek által felvetett problémák valósak és ugyanezen törvény 47. §-a építésügyi hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezést tartalmaz, adódott a feladat, az eljáró hatóság hivatalból való értesítésére. Sajátságos módon a megkeresésük egyébként sem vezetett volna megoldásra, hiszen az Önök részére kiküldésre kerülő hivatalos levelek a legtöbb esetben „nem kereste” jelzéssel érkeznek vissza.
Tisztelt Susáni Egyházközség!
Megértem, hogy kellemetlen dolog, amikor az ingatlan tulajdonosát kötelessége teljesítésére hívják fel, de az ezzel kapcsolatos feladatomat akkor is ellátom, ha fenyegetést kapok érte. Mint Tisztelt Gondnok Úr bizonyára emlékezik rá,1999.-ben sem tudtak megfélemlíteni!
Nem tudom Önöknek garantálni azt, hogy hasonló esetben ilyen vagy ehhez hasonló intézkedés megtételére nem adok utasítást munkatársaimnak, bár megvallom őszintén, nem vártam azt, hogy pont egy református közösségtől kapok reformátusként fenyegetést, amiért elvégzem a munkámat.
A közös imára való meghívásukat köszönettel veszem, de egy ilyen fenyegetés után, nem kívánkozom az Önök gyülekezetébe.