Nézz körül!

Borbély László, az Artphoto Galéria kurátora elmondja: „Haris László most bemutatásra kerülő kiállítása alkotói korszakának 2008-tól induló szakaszában született képeit mutatja be. Ebben az időszakban a digitális fotográfia sajátos lehetőségeivel kezdett el foglalkozni, kutatva az új technikák felhasználási módozatait a művészi fotográfiában. Az alkotói folyamatban az új technika helyét és technológiai jelentőségét különleges panoráma képek létrehozásában találta meg. A különböző helyszíneket és történéseket megörökítő képek a digitális megoldásoknak köszönhetően „ragadnak össze” egyetlen, az időben és térben vándorló panoráma képpé, mely a rögzítés módjának köszönhetően több idősíkot is feldolgoz. A képek létrehozása közben a fényképezőgép egy állványfejen forog és általában 24 felvételből áll össze a végleges panoráma kép. Az expozíciók idő- és térbeli „elmozdulásai” egy képbe sűrítve jelennek meg számunkra egy egészen különleges, független valóságot létrehozva.”

Haris László pályáját évtizedek óta figyelemmel kísérem, és látom a folytonosságot és az egymásra építkezést a különböző alkotói korszakai között. 2003-ban a Magyar Fotográfiai Múzeumban  kiállítótermében annak a képző-, fotó-, és filmművészet határán álló, ezeket nem ritkán átlépő művésznek a retrospektív kiállításával találkozhattam, akinek pályája már a kezdetektől nem a hagyományos fotóművészeti utat követi. A jórészt nagyméretű, fekete-fehér fotográfiák, brómezüst vintage kópiák, RC és Cibachrome nagyítások, tintasugaras nyomatok, mellettük könyvek, katalógus és folyóirat címlapok, -illusztrációk, valamint videóról filmes és televíziós munkái arról győztek meg, hogy Haris László alkotói tevékenysége, művei fontos részévé váltak a magyar fotográfia történetének. Miért is? „Csendes” képein – amelyeken nem látványos és harsány események, blikkfangos mutatványok jelennek meg harsogó rikácsolással, ordítozó és sulykoló erővel – a gondolat erejével szólít meg bennünket. Bár az érzelmek egyáltalán nem hiányoznak képeiből, szellemiségében egyáltalán nem áll távol a hit és művészet határmezsgyéjén egyensúlyozó, a Bauhauson és az orosz avantgárdon nevelkedett, racionális, materialista világpolgár Kepes György felfogásától.  Ez magyarázza, hogy bekapcsolódva a magyar avantgárd művészeti életbe, a „szubjektív fotográfia” útján eljut a konceptuális fotómunkák létrehozásáig, akciók, performanszok szervezéséig. A hetvenes évek elején ott volt a Szürenonon és a művészetpolitikai viharokat is elindított Balatonboglári Kápolnatárlatok kiállítói között. „Haris ahhoz a generációhoz tartozik – írta róla Szemadám György még az aczéli időkben – akik gyermekként érezték az ötvenes évek atmoszféráját, végigélték 1956-ot, tanúi lehettek a hatvanas években megjelenő beat-nemzedék békés forradalmának, a hatvannyolcas párizsi diákfelkelésnek, a fiatalság születő ellenkultúrájának, majd felnőttként a hetvenes évek felé a társadalmi, gazdasági és kulturális megtorpanásnak, a korábbi illúziók és perspektívák szétfoszlásának.”

Nem kétséges, hogy munkáiban mindig is „leképeződik” a kor. Visszapillantva: 1973-as kiállításai – Lépcsőház, Szembesítés, Tér és lehetőség – bizonyára viták tárgyát képezik, az 1989-es Mégis mozog a nép… a társadalmi változások érzékeltetésére koncentrál. 1996-ban a JEL és ÁRNYÉK új hangot üt meg, amelyet 1997-ben az Új kaland, 2002-ben a Kepes György emlékére követ.

2008-tól munkái jelentős része a digitális fényképezés speciális lehetőségeivel foglalkozik, több idősíkot rögzítő panoráma képeket készít. Ahogyan Haris László fogalmaz: „Az új képek egy része Erdélyben készült, ezek összetartozásunk, sorsunk azonosságának jelképei.” Ezekből láthatunk egy erős válogatást az Artphoto Galériában.

Forrás és fotók: Eifert János