Szerelmem, a Tánc!

Eifert János, aki 17 évig volt hivatásos táncművész, elméletben is felkészíti hallgatóit. Bevezető előadásában ezeket mondta: „Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élményt.

A tánc-, a mozdulat-élmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye – ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a bronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben a fénykép, a film és videó őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. Különleges jelentőségűek a korabeli költők, írók, filozófusok közvetlen élményén alapuló műveinek táncvonatkozású lírai, leíró vagy elmélkedő részletei. Gyönyörű könyvet lehetne összeállítani Homérosztól kezdve Paul Valéryig – a táncot magasztaló költői szövegekből, amelyben a magyar költők sorai, virágénekek, népi rigmusok éppúgy helyet kaphatnának.

Ma a dokumentálás – a film, videó mellett – főleg fényképezéstechnikával folyik. A fotográfusok nagy része azonban nem elégszik meg a puszta rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Ezek persze dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára is alkalmasak lehetnek, de művészi értékük az elsődleges. Nehéz meghatározni valamelyik művészeti ág elsőbbségét, de kétségtelen, a táncosok a fotográfiát különösen előnyben részesítik. Gyakran előfordul, hogy az ábrázolt koreográfia, vagy táncos már rég elfelejtődött volna, ha a róla készült fénykép kiállításokon, fotóalbumokban, valamint újságok, folyóiratok lapjain nem éltetné tovább.”

Eifert János nemcsak elméletben, a gyakorlatban is nagy jártasságot szerzett a tánc területén. Hódmezővásárhelyen, szülővárosában, gimnáziumi évei alatt a Lutor Gyula vezette Vásárhelyi Népi Együttesben táncolt. 1960-1978 között a Honvéd Együttes tánckarának tagja, Vadasi Tibort követően Novák Ferenc tánckarvezető keze alatt dolgozik. Balettmesterei Bartos Irén és Géczy Éva voltak. Kitűnő karaktertáncos, jó szerepjátszási készségével és kitűnő technikájával tűnik ki. Seregi László, Vadasi Tibor, Molnár István, Rábai Miklós, Fodor Antal, Eck Imre, Tímár Sándor, Györgyfalvai Katalin, Igor Mojszejev és mások koreográfiáiban tánckari feladatok, kisebb-nagyobb szólók, karakterszerepek követték.

Részt vett a Honvéd Együttes hazai és külföldi turnéin – Algéria, Egyiptom, Franciaország, Lengyelország, NDK, Szovjetúnió, Románia, Csehszlovákia, India, Irak, Szíria, Libanon – és vendégművészként a Billingham-i Nemzetközi Folklórfesztivál szólistájaként, Angliában. Film- és TV-műsorokban Geszler György, Roboz Ágnes, Bogár Richard, Novák Ferenc és mások koreográfiáiban táncolt szólót.

1964-ben – táncos pályafutása közben – kezd fényképezéssel foglalkozni, amit autodidakta módon sajátít el. Hazai és nemzetközi fotópályázatokon, kiállításokon kezdetben táncfotóival tűnik fel.

Eifert János 17 éves hivatásos táncművészeti pályáját fotóművészként, fotóriporterként folytatta, szakmájának, művészetének Magyarországon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. 210 önálló kiállítása volt, 700 csoportos kiállításon szerepelt képeivel. A világ 40 országában fényképezett.

1968-tól rendszeresen vesz részt hazai és nemzetközi fotóművészeti pályázatokon, kiállításokon, ahol számos díjat, nagydíjat és külön díjat nyert képeivel. Fotóművészeti tevékenységének egyik legmeghatározóbb témája a tánc. Ennek a témának a legnagyobb, összefoglaló kiállítását, Szerelmem, a Tánc! címmel 1984-ben, Budapesten az Ernst Múzeumban mutatta be. A sikeres kiállítás tovább vándorolt, több külföldi bemutató után ismét Budapesten, a Bethlen Galériában volt látható.

Eifert János a táncfényképezés több évtizedes tapasztalatát adta át hallgatóinak. Mesterkurzusának helyszínét – nem véletlenül – egy olyan fotóstúdióban jelölte meg, ahol a nagy tér és a kitűnő táncosok az igazi színpadi előadások hangulatát idézték. Szél Dalma és Mészáros Attila – a Magyar Táncművészeti Főiskolán diplomázott táncművészek, valamint Téglás Krisztina “Haalima” és Márton Jeddi, az Anima Prizma Műhely művészei különböző stílusokat, korokat és mozgásanyagokat mutattak be. A mesterkurzus résztvevői – Barna Júlia, Csendes Krisztina, Gregorits Dániel, Horváthné Lovas Ildikó, Jakovicsné Gadányi Andrea, Józsa Károly, Németh Melinda, Kovács Krisztina, Petróczi Réka és Tóth Brigitta – tehetségüket, rátermettségüket bizonyítván, remek fotókat készítettek, amelyekből bemutatunk néhányat.

Csendes Krisztina szervező

Forrás: www.eifert.hu