“Jó tudni, hogy vannak akik meglátják az embert az egyenruha alatt”
Hálával teli levélben mondott köszönetet egy, a déli határon szolgálatot teljesítő rendőr, az őket éltellel, itallal, meleg alsóruházattal és sok egyéb mással támogató Zsaruellátó nevű civil mozgalom önkénteseinek.
Mint írja, lasan tíz éve hordja már az egyenruhát, ilyen szintű összefogással azonban még nem találkozott. Új és különös a számára az a szeretet és megbecsülés, ami most körülveszi őket, rendőröket.
A sün, az ÁVH-s és Orbán kutyája neveket viselő rendőr meglepődik, amikor civilek által összegyűjtött és civilek által önkéntes alapon, saját költségre az ország több pontjáról szállítanak nekünk ételt, italt, nassolni valókat és egyéb nagyra értékelt apróságokat. Régen mikor felszereltem még büszke voltam a hivatásomra, manapság már inkább fejjel lefelé fordítom az igazolványomat is a boltban, civil ruhában mikor fizetek – olvasható a „zsaruellátókhoz” írt üzenetében.
Forrás: Facebook.com/Zsaruellátó
A levél második részében a rendőri hivatás nehézségeiről ír és arról, hogy ő személy szerint hiába törekszik arra, hogy mindig tisztelettel és kellő udvariassággal forduljon az emberekhez, sokan – a bennük élő rossz beidegződések és sztereotípiák miatt – mégis elutasítóak.
Hozzáteszi, a rendőrök többsége ezt a példát követi, „persze aki köszönés helyett valami kedves megjegyzéssel nyit a rendőr felé ne is várja, hogy jó hangulatban elbeszélgessenek vele az időjárásról”.
Gondoljunk csak bele, amikor a 12 órás szolgálatban a rendőr címtől címig rohan a nyári kánikulában, a szivacsbéléses bevetési ruházatában, mikor reggel óta nem volt ideje egy falatot sem enni és már délután 5 óra van. Nap közben megjárt 2-3 családi veszekedést ahol esetenként anyja és apja korú embereknek kellett megmondania, hogy hogyan oldják meg a személyes konfliktusaikat, megjárt balesetet ahol 2-3 órán át a forró betonon kellett forgalmat terelnie és járt mondjuk vonat elé ugrott öngyilkosnál is helyszínelni vagy helyszínt biztosítani. Kiértesíteni az elhunyt a szüleit, hozzátartózóit, hogy a férj vagy az apa már soha többé nem megy haza. Intézkedett is párat, ahol a fejéhez vágtak a kedves állampolgárok pár kedves megjegyzést, hogy te is az én adómból élsz vagy mit akarsz te itt 130 000 ft-ért, de a rendőrnek nem borulhat el az agya, nem sokallhat be. Ha mennie kell, akkor megy és teszi a dolgát és a lehetőségekhez képest igyekszik a legjobb arcát mutatni és a legjobb teljesítményt nyújtani, ami valljuk be nem a legkönnyebb. Nem csak fizikailag, de pszichikailag is megterhelő a munka és attól függetlenül, hogy persze nem minden nap ilyen mozgalmas nagyon fárasztó tud lenni az egész – áll a rendőr levelében.
Forrás: Facebook.com/Zsaruellátó
Hozzáteszi, a rendőrök, a nap huszonnégy órájában az év 365 napján azok, „dolgozik a kánikulában, a fagyban, az esőben, a szélben és a hóesésben, neki nincs hétvége se semmilyen ünnepnap, szabadnapjáról és szabadságáról is bármikor berendelhetik ha szükség van rá”.
Karácsonykor az éjszakás szolgálat előtt, délután adja oda a gyermekének az ajándékot és a kollégákkal koccint jobb esetben a pihenő idejében alkoholmentes vagy gyerek pezsgővel szilveszterkor is ha éppen nem kell mással foglalkoznia és véletlenül megengedhet magának ennyi luxust, a család meg otthon ül egyedül apa vagy anya nélkül – írja még mellé.
Épp ezért – mint mondja – felemelő a számukra, hogy ennyien együtt éreznek velük, és pénzt és időt nem sajnálva támogatják őket.
Jó látni, hogy igenis vannak, nem is kevesen olyanok, akik az embert is látják az egyenruha alatt – áll a köszönőlevélben.
A sorai mellé néhány – fent látható – fotót is küldött az önkénteseknek, a nekik címzett rajzokról és levelekről, valamint egy képet – mintegy ráadásként – a röszkei határnál járőröző egyenruhások mellé szegődött, kóbor kutyusról.
Forrás: Facebook.com/Zsaruellátó
(Borítókép: illusztráció; forrás: Facebook.com/Zsaruellátó)
