Nagy Tibor, az ízig-vérig tanárember
Sokat hallottam róla. A hivatástudatáról, a humoráról, a jó hangulatú órákról. Nagy Tiborról, aki ízig-vérig fizikatanár, nem utolsó sorban mesterpedagógus. Nap mint nap Szegedről jár át a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumba, lassan 20 éve. Nem volt egyszerű az időpont egyeztetés, hiszen Szegeden is tanít főiskolásokat és egyetemistákat, első és ötöd éven. Egyedül a szerda délután szabad.
Fél háromra beszéltünk meg találkozót, kapkodom a lábam. Délelőtt félve kérdeztem rá biztos alkalmas-e a nap, de lelkesen magyarázza, hogy egész héten erre készült. Megnyugszom.
Centrifugál-gép működés közben (Fotó Török Erika)
Itt az idő. Nekiveselkedem a hatalmas szecessziós vasalatú kapunak, itt minden a régi idők emlékét őrzi. A fizika előadóba lépve pár diákba botlok, mosolyognak. Kérdésemre, hogy hol találom Nagy Tibor tanár urat a mellettünk lévő helyiségre mutatnak egyszerre. – A tanáriban van.
Bekopogok, mosolyogva jön elém, hellyel kínál, udvariasan hárítom, nem akarom feltartani. Kellemes meleg van az irodában, rá is csodálkozok, mire az ablakra mutat: – Üvegházhatás. 20 éve mikor idejöttem, lekapcsoltam a fűtést. Azóta úgy van. – mondja nevetve. Igaz, kint novembert meghazudtolva szikrázó a napsütés.
Diákok a Heyde-távcsővel (Fotó Török Erika)
Az előadóba megyünk, türelmesen megvárja, amíg a fényképezőgéppel felkészülök a munkára. A fiúk már körülötte állnak, isszák szavait, amint elmondja, hogy milyen kísérletek kerülnek ma bemutatásra. Majd hozzám fordul és némileg leegyszerűsítve elmagyarázza – amiért végtelen hálát érzek -, hogyan is működik a dolog.
– A rézcsőbe gázt engedünk, azt meggyújtjuk és különböző hanghatások, különböző lángmagasságot fognak eredményezni. – Már vissza is fordul a diákokhoz és hevesen magyarázza a miérteket és a hogyanokat. Néha felhangzik egy-egy “Tanár úr…?” kezdetű kérdés, melyre azonnal érkezik a válasz. Szinte irigykedve nézem őket, bensőséges a hangulat, amibe szerencsére én se tudok belerondítani azzal, hogy körbetáncolom őket a kamerával. Nyoma sincs annak az elvárt távolságtartásnak, ami az én diákéveimet jellemezte. A maximális tisztelet karon öltve jár a viccelődéssel, a jó hangulattal.
Kétköpűs légszivattyú 1863-ból (Fotó: Török Erika)
Mire felocsúdok, már el is telt másfél óra. Közösen pakolnak vissza a szertárba, közben mesél:- Számos feljegyzés igazolja, hogy az iskola múltja a XVIII. századig nyúlik vissza. Kezdetben a filozófia keretein belül oktatták a fizikát, majd 1850 után önálló tantárgy lett. Ebben az évben kezdődött el a híres szertár kialakítása is, de több mint 10 év után kapott igazán lendületet, miután a matematika-fizika tanár, Garzó Imre nyereménysorsjátékot szervezett, hogy előteremtse a szükséges tőkét.
A nemes cél érdekében végül magánadományok is érkeztek a város lakosságától. Ebből az összefogásból sikerült megvásárolni 1863-ban a legrégebbi eszközöket, melyek jó része ma is működik.
Kétköpűs légszivattyú használatban (Fotó: Török Erika)
Az oktatás a mai napig az 1896-ban kialakított közel 200 nm-es alapterületen folyik, amelyet 1967-ben bővítettek egy elektromos laborral, ami a különböző elektromos méréseknek ad helyet.
Sajnálatos, hogy a számos muzeális szemléltető eszköz odaveszett az idők során. Legtöbbje az 1919-es román bevonulás során, majd az 1944-es a német megszállás alatt, amikor katonai kórházként működött az épület. Mára körülbelül 750 féle eszköz van a szertárban, amelyeknek java része ma is működik. -Ha időnk engedi, próbáljuk rekonstruálni, javítgatni őket.
Nagy Tibor a diákjaival (Fotó: Török Erika)
Kaotikus rend uralja a szertárat, különleges elegye a modern és régi időknek. Egy fotót mutat. A szertár első felvétele. A románok pusztítását örökítették meg. Nyomasztó kép. Szétdobált, összetört tárgyak hevernek mindenhol. A még ma is használatban lévő szekrények ajtaja sarkig nyitva, némelyik polc lecsupaszítva, fiókok kirángatva.
Rubens-cső (Fotó: Török Erika)
És napjaink? – kérdezem. Évfolyamonként 1-2 diák fizikusként tanul tovább, emelt szintű érettségit 10-12 tanuló tesz. Ezért fontos hogy a természettudomány iránt érdeklődő diákok fejlődni tudjanak. Ez év júniusában avattuk fel a korszerűsített laborunkat, ami a gimnázium egykori legendás tanáráról, Bodrogi Sándorról lett elnevezve. A költségek egy részét pályázati úton szereztük meg, az SZTE által kiírt Kutatóiskolája támogatással, másrészről az öregdiákok gyűjtésével jelentős összeget kaptunk, a fent maradó részt az iskola finanszírozta – mondja elismeréssel.
Honnan jött a fizika szeretete? –kérdezem. – Édesapám is fizikatanár volt, Ő ismertette meg velem a tantárgyat a szülőfalumban. Matematika-fizika szakon végeztem, de fizika tanárnak vallom magam.
(Fotó: Török Erika)
Már mindenről beszéltünk, de a kitüntetéseit nem említi. Rákérdezek, szerényen és kissé zavartan elmosolyodik. – Óh hát azok nem fontosak. – Azért én csak biztatom, hadd tudjuk meg. Ahogy elkezdi sorolni, alig győzöm írni.
– Megkaptam a Szilárd Leó Tanári Delfin Díjat. Ja, azt kétszer is. (nukleáris nevelés, a nukleáris kultúra terjesztése terén kiemelkedő eredményt elért középiskolai fizikatanároknak adható díj ) – Aztán van Pro Progressio díjam – (tehetséggondozásért, a fizika tantárgy megszerettetéséért) – ,ott a “Bonis Bona- A nemzet tehetségeiért” kitüntetés, a Mikola Sándor díj – (kísérletezésen alapuló fizikaoktatásban a kiemelkedő eredmények elismeréséül- az ország egyik legmagasabb kitüntetése, amit a szakmában lehet kapni ) – tavaly megkaptam a Grezsa Ferenc- Kertész Eszter díjat – ( a Bethlen-szellem terjesztéséért ), amire roppant büszke vagyok.
(Fotó: Török Erika)
– És az Ericsson díj? Úgy tudom azt is kaptál. Mosolyog. – Igen, az is van. – (a fizika tehetségeinek tehetséggondozásáért) -. Büszke vagyok rájuk, de nem ezek a fontos dolgok. 20 éve tanítok, ez idő alatt diákjaim 103 érmes helyezést szereztek a különböző országos versenyeken. Legnagyobb sikert a 2013-as évben érte el egy diákom: abban az évben megnyerte a legnagyobb magyarországi fizikaversenyt, a fizika OKTV-t a fizikát emelt óraszámban tanuló diákok kategóriájában. Időközben a fiúk elköszöntek. Egy kollégája néz be az ajtón sürgetőleg, a programjuk miatt, ideje menni. Szerda van.
(Fotó: Török Erika)
