Az ezerarcú London: BBC, múmiák, az otthagyó busz és a játszótér

Londonban sok olyan látnivaló van, amiért a turistának nem kell fizetnie. Pontosabban belépőjegyet nem kell vennie, de azért a tömegközlekedésre áldozni kell.  A busz olcsóbb, a földalatti drágább tarifával számol. A járatokra sosem kellett még sokat várnunk, a leghosszabb buszmegállói ácsorgásunk talán tíz perc volt.

Viszont a buszjáratokkal van valami személyes harcom, úgy tűnik.  Többször előfordult, hogy megérkezett a várt piros busz, mi felpattantunk az emeletre, felkészültünk lélekben a legalább 20 megállónyi utazásra. Kényelmesen hátradőlve utaztunk, mikor egyszer csak kiírták a busz információs táblájára, hogy a végállomás megváltozott, kérjük, figyeljék a további információkat. Mi pedig figyeltük, de ezen kívül semmi nem történt egészen a következő buszmegállóig, ahol feljött egy férfi és közölte, hogy az utazásnak vége, lehet leszállni. Első alkalommal nem értettem, hogy mi történik, csak azt tudtam, hogy őrült messzire vagyok az úticélomtól. Leszálltunk a fogalmamsincshol megállónál és jó gps módjára újraterveztem a hazautazást. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy követni kezdtem a többi leszálló utast, hogy melyik buszmegállóba rohannak pánikszerűen. Ez nem volt egyszeri eset, többször is előfordult, azzal a különbséggel, hogy egyik alkalommal épp az a megálló lett a spontán végállomás, ahol amúgy is le akartam szállni.

Még egy érdekesség, hogy amikor az Oyster kártyámon nem maradt pénz az  utazásra, ez ugye kiderül egyből, mikor a buszra felszálláskor lehúzom a sofőr előtt a terminálnál, szóval kiírta a nullás egyenleget, a sofőr pedig nyomtatott nekem egy cetlit, amivel utazhattam. Ez a manőver mínuszba vitte a kártyámat, s a következő Oyster feltöltésnél kiegyenlítettem az utazási költséget. A kezdeményezés jó, mert legalább senki nem marad azért az utcán este, mert nem vette észre, hogy leutazta a feltöltött keretet.

Kép: tfl.gov.uk

Egyik napon ellátogattunk az Alexandra Palace nevű látványossághoz. Ez az az épület, ahonnan a BBC elsőként sugározta az adásait, és ezt a még meglévő rádiótorony és az épület oldalán lévő plakátok is jelzik.  Az egészet egy csodás park veszi körül, a közepén tóval, és egy elkerített, őzek által lakott területtel. Tavasszal gyönyörű látványt nyújthat, bár így sem panaszkodhattam.  Az épületben rendezvényeket szoktak tartani, illetve jégpálya is várja az érdeklődőket.

Alexandra Palace

A BBC épülete

A British Múzeum meglátogatása a nagyobbik lányom kívánsága volt.  A múzeumot a világ egyik legnagyobb – több mint 13 millió gyűjteménnyel rendelkező – emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó intézményének tartják (brit őstörténet, Egyiptom, Európa, Afrika, Ókori görögök és Róma és Ázsia) .  Híres archeológiai leleteket mutatnak be, a múmiagyűjtemény az egyik legsikeresebb kiállításuk. A gyűjtemények országonként, kontinensenként vannak elhelyezve.

A pénzről szóló részlegen megtaláltuk a magyar 1 Ft-os érmét is a világ pénzérméit bemutató táblán!

Hatalmas belső udvara üvegtetővel van fedve, helyet adva büfének, könyvesboltnak, ajándékboltnak.

Ígértem még, hogy írok a játszóterekről. Nagyban nem térnek el a vásárhelyi frekventált játszóktól, talán annyiban, hogy amerre én jártam, nem láttam megrongált, összefirkált játszóteret.  Mindegyik játszón volt wc helyiség és ivókút is, ami a mi Népkertünkben is most már megtalálható. Ami azért eltér az otthon megszokottól, hogy itt mókusok ugrálnak a fákon, szaladnak a fűben, a gyerekek meg gyakran utánuk erednek.

Hol a mókus?

London az itt tartózkodásom alatt nem lett az álmaim városa, talán túl érzékeny vagyok hozzá, de hálás vagyok, hogy ideiglenesen befogadott és örömteli események emlékeivel térhetek majd vissza Vásárhelyre.