quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 24. hétfő
  -  Mátyás
Promenad.hu archívum

Németh László tükörcserepei

2015. november 19.


Németh László vásárhelyi éveiről sokat, sok helyen beszéltek, írtak már, a rádiósműsor apropóját viszont egy évforduló adta: 70 évvel ezelőtt érkezett Vásárhelyre Németh László, 1945-ben kezdte meg 3 és fél évig tartó tanári munkásságát a városban. Ebben a hivatásban találta meg igazán önmagát, mindig úgy érezte, tanárnak született. A vásárhelyi évek alatt rendkívüli aktivitásról tett tanúbizonyságot, ahogy ő fogalmazott: „[í]rói szempontból is az itt eltöltött öt év volt életem legtermékenyebb szaka… Ennek a városnak csehovi alakjairól írtam legnagyobb regényemet, az Égető Esztert… Itt készültek legjobbnak tartott történelmi drámáim is.”

Ezek a „csehovi alakok” olyan szellemi felüdülést jelentettek az írónak, amire egész életében szívesen gondolt, visszaemlékezéseiben mindig csupa kedvességgel beszélt, írt a városról:

„[…] Vásárhelyen nincs természet, csak kőfal és pusztaság, de én megtaláltam a közöket, ahol egy-egy fa néz ki a házfalon; a Lázár utcán piros volt a díszfák levele;  kórház alatt Kishomok fele nyílt kilátás; a futball pályák alatt egy zöldpartú csatorna ment a Kaszap utca végéig; arra kerültem napnyugtával haza.

Én Vásárhelyet, mint tájat szerettem. Ma az ország egyik legszebb pontján élek, de ha vendégeim egy ihletért irigyelnek: előttem a vásárhelyi körgát jelenik meg, ahogy a Kisállomás felöl jövő utazó szemében a várost a magasba emeli, a belvárosi utcák, amelyeken a fürdőház felé bandukoltam, a magas fakerítésen kihajló barackfa, amelyen sétám közben a tavaszt figyeltem, a sporttelep mögötti csatornán az őszi, úszkáló levelek, a Tarján zsákutcája, melyen barátomhoz mentem, a mártélyi Tisza-part, ahova volt tanítványaim vittek ki egyszer-kétszer.”

Kőszegfalvi Ferenc (aki a 70 éves évfordulóra Németh László nálunk – Az író vásárhelyi életének tükörcserepei címmel kiadványt is hozott létre a visszaemlékezésekből)emellett azt is kiemelte a műsorban, hogy nemcsak az író kapott nagyon sokat a várostól, hanem Hódmezővásárhely is sokat köszönhet Németh Lászlónak. Leginkább rangot. Ő tette fel az irodalom térképére a várost. Nem csoda, hogy különleges kultusza alakult ki itt, nálunk, amelyet reméljük, ápolni is fognak.

Mindannyian tehetünk ezért: olvassunk sok Németh Lászlót!

ÉR.