Ki a nagyobb játékos?

Az egyik francia és 20. századi, a másik 19. századi orosz, Cselédek és Játékosok – Mit keresnek ezek egy színpadon? Két egyfelvonásos, ami első ránézésre nem is lehetne különbözőbb, az este végére azonban kiderül, nagyon is sok dologban közösködnek.

Jean Genet és Nyikolaj Vasziljevics Gogol drámai pályáját a már említett darabokkal kezdte, és mindkettőben nagy szerepet kap a színjáték, a megtévesztés.

Genet két cselédlánya, Solange (Csorba Kata) és Claire (Gidró Katalin) egymásra és úrnőjükre (Szabó Gabi) van utalva. Szabadulnának manzárdszobájuk magányából, de kezüket gúzsba köti az anyagi (talán lelki) függés, amit a Madame jelent. Éjszakánként a nagyasszony bőrébe, ruháiba bújnak, miközben egymást gyalázzák, sanyargatják. Ahogy a két lány egymás és a Madame bőrébe bújik, egyúttal tükröt is tart a másik és a világ felé. Rituális játékaikkal elbizonytalanítják a nézőt, elkeseredésüket pedig egymás arcába vághatják. Elveszítik, majd megtalálják önazonosságukat, egybefonódnak, szétválnak, hogy végleg megteremtsék magukat és egymást. Míg végül a tragédia sem maradhat el.

Vidámabb hangot üt meg Gogol alapdarabja. Kisvárosi fura urak (Sorbán Csaba, Szívós László, Kárász Zénó, Pataki Ferenc, Ádám Tamás, Poroszlay Kristóf, Gömöri Krisztián) próbálnak a könnyebbik úton pénzhez jutni: csalással. Ebben pedig cinkos a kártya, na meg egy-két tettestárs. Hogy ki kivel van, persze csak a legvégén derül ki, addig marad a játék egy olyan világban, ahol a barátság érdekből születik, a pezsgőt csettintésre hozzák és az Ördög említésére kialszik a lámpa (csak épp annyi időre, hogy érezzük fenyegető jelenlétét, de bódult szórakozásunkat azért még ne veszélyeztesse). Az orosz drámaíró és a rendező, Bodolay mindenesetre gondoskodott arról, hogy az alapvetően komikus darabba azért egy kis epe is vegyüljön, mire kiderül, hogy akit addig a legnagyobb szélhámosnak hittünk, a maga ásta verem legaljára kerül.

ÉR.

Képek forrása: szinhaz.szeged.hu