Gyógyult darvakat engedtek szabadon a Szegedi Vadasparkból

Két, a Szegedi Vadaspark természetvédelmi mentőközpontjában ápolt darvat engedtek vissza a természetbe pénteken délután Szatymaz közelében – írja az MTI.

A madarak néhány a földön megtett méter után rögtön szárnyra is kaptak. A szakemberek remélik hamarosan csatlakoznak a környéken pihenő fajtársaikhoz.

November első napjaiban sűrű, átláthatatlan köd lepte el Szegedet és környékét, amelynek következtében számos daru repült neki különböző tereptárgyaknak vagy ami rosszabb, vezetékeknek – nyilatkozta a távirati irodának Veprik Róbert, az állatkert igazgatója.

Elmondta a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi őrei és a Vadaspark munkatársai azonnal intézkedtek a – még élő – sérült állatok begyűjtéséről.

Az állatkert mentőközpontjába végül hét daru került, közülük hármat sikerült életben tartani. Ketten már nehezen viselték a bezártságot, ezért döntöttek úgy a szakemberek, hogy mihamarabb visszaengedik őket a természetbe.

Százezeres madársereg piheni ki magát nálunk a nagy út előtt

_{Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt}

Az európai darunépesség egyik legjelentősebb vonulási útvonala Magyarország keleti felén húzódik keresztül. A százezres madártömeg őszi pihenőhelyéül néhány háborítatlan, természetvédelmi oltalom alatt álló vizes élőhely szolgál. Az októberben még nagyrészt a Hortobágyon erőt gyűjtő darvak vonuló tömegei novemberre elérik a Kiskunsági Nemzeti Park Tisza-völgyi tájegységét.

A térség daruvonulásban betöltött szerepét jól jellemzi, hogy az ezredforduló utáni évektől már tízezres nagyságrendben időznek itt a darvak. Az elmúlt évek monitoring adatai szerint az őszi vonulás során a Szegedi Fehér-tavon tartózkodó darvak létszáma november közepén eléri a 20-30 ezres létszámot.

_{Forrás: Facebook.com/Vásárhelyi Természetvédelmi Egyesület/Szűcs Péter}

A gólyáknál és gémeknél nagyobb termetű – 190-200 centiméteres szárnyfesztávú – darvak tollának alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán lévő fehér sáv pedig élesen elüt fekete arcuktól és fejüktől. A daru rendkívül éber, veszélyt sejtve hosszú nyakát magasra nyújtja. Költőterületén – Eurázsia erdős, sztyeppés tájain – füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket és madárfiókákat eszik. Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt. Vonuló csapatai V-alakban vagy egyenes vonalban szállnak, ellentétben a szintén kinyújtott nyakkal, de rendezetlen csoportokban röpülő gólyákkal.

Magyarországon a 19. század végén még költött, jelenleg tavaszi és őszi átvonuló. Idén nyáron azonban – száz év után először – a Marcal völgyében sikerült megfigyelni egy költőpárt, amely két fiókát nevelt.

_{Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt}