Régi, kedves ismerős, kit szívünkbe fogadunk

Szinte megfejthetetlennek tűnik József Attila személyisége, a versei mögött húzódó misztikum, amelyeknél már-már képtelenség elvonatkoztatni egy-egy életrajzi momentumtól. A hétfői irodalmi szeánszon nem akart sem az előadó, sem a hallgatók teljes, minden részletre kiterjedő képet adni a költőóriásról, inkább egy-egy felvillantással érzékeltetni a nagyságát. Szemezgetés volt ez az életműből, amibe bizony vegyült keserűség, csalódás és szerelem is.

Az ember került a középpontba, de művek is hangzottak el szép számmal. Az alaphangot egy zenés-verses összeállítás adta meg, képekkel tarkítva. Ezt követte a Talán eltűnök hirtelen „korán belém vájt vágya” következett az előadó tolmácsolásában.

– Olyan érdekes viszonylatban kerülnek felhasználásra a szavak a verseiben: a nagyon kemény meghatározásokkal szemben tud egy ellenpontot hozni, amivel sokkal jobban kiemeli a lényeget Vissza tudja azt a hangulatot, ami az emberben benne dúl, dübörög, akár a harag, akár a szerelem miatt, és olyan költői képeket találhatunk a verseiben, ami meglepő lehet és elgondolkodtató – fogalmazott Haranghy Géza.

Egy biztos: az emlékeinkből József Attila nemhogy hirtelen, sohasem fog eltűnni.

ÉR.