Kárász Józsefre emlékeztek

Kárász József makói, vásárhelyi parasztok gyermekeként született Szegeden 1914. május 12-én. Megkezdett iskoláit Vásárhelyen folytatta, itt tett érettségit is. Nevét és munkásságát igazán a népi írók mozgalmának sodrában eltöltött évei tették ismertté. Számos városban alkotott, a népi írók elleni perek idején egy védelmükben írott cikk miatt 1938-ban kéthavi fogházra ítélték.

1943 őszén haditudósítóként vonultatták be. A háború, nyugati hadifogság, az azt követő hosszas vizsgálat pályájának súlyos törését jelentették, csak 1956 elejétől jelenhettek meg újra írásai.

1958-ban az akkori Csongrád Megyei Könyvtárhoz került. Ekkor már egymás után jelentek meg új regényei, bibliográfiai munkái, többször kitüntették. Miniszteri dicsérettel 1964-ben, a Szocialista Kultúráért érdeméremmel 1970-ben jutalmazták, nyugdíjba vonulása előtt, 1974-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1989-ben Hódmezővásárhely ismerte el tevékenységét Pro Urbe kitüntetéssel, 1993-ban, három évvel halála előtt a város díszpolgárává választották.

Nekem tanítómesterem volt. A maga szerény, csendes, melegszívű módján szinte barátjának tekintett annak ellenére, hogy sokkal fiatalabb voltam nála – emlékezett az íróra Kőszegfalvi Ferenc nyugalmazott helytörténész, könyvtáros.

A megemlékezés során rövid beszédet mondott fényesi Tóth János, a Kárász József Irodalmi Kör elnöke, majd ezt követően koszorúkat helyeztek el Kárász József emléktáblájánál.

ÉR.