Fitt-lesz tapasztalataim

Vallom ugyanis a társadalom nagyobb részével együtt, hogy enni jó. Sőt, nagyon jó. Csak valahogy a harmadik X után ez azért látszik is, még egy sajtkukac típusnál is. (Már ha nem álltunk rá valamilyen szuperegészséges táplálkozási nyomvonalra és még a mama receptjeiből főzünk.) Az ideális súly megítélésében amúgy is felesleges a családtagokat hívni, mert szerintük enn(y)i kell és így pont jó; meg bizonyos kor után a vékonyság öregít stb. Ilyenkor a tükör a legigazabb barát (később a legnagyobb ellenfél), és ha az ember lánya hallja azt a belső hangot, és jól ismeri a behúzott has technikáját, akkor nincs mit tenni, mozgásra fel.

Ebben jó megoldás, ha a megfelelő helyen egy csoporthoz csatlakozunk. (Az otthoni tornázásnál mindig akad valami fontosabb dolog, meg hamarabb bemagyarázzuk, miért tartunk közben pihenőt.) Még jobb, ha bérletet váltunk. (A pénztárca érzékeny terület és a rendszeresség kényszere miatt is.) A megacélozott elhatározásunk és a kellő önbizalom szint mellett, nem elhanyagolható a legtesthezállóbb mozgásforma kiválasztása sem, ez az izzadtsággal együtt sok vidám percet hozhat. (Például többedjére nem sikerült a hastáncosnőt elővarázsolni magamból, de azóta is jól szórakozom, ha eszembe jutnak a próbálkozásaim.)

Az öltözői tapasztalatcsere sem tanulság nélküli, bár a vizsgáról kijövők felspannoló mintsem nyugtató élményéhez hasonlatos némelyik. Ha már minden paraméter adott és szimpi az edző is, akkor nincs más teendő, mint eleinte túlélni (égjen a zsír!), azután a hetek-hónapok múlásával elcsodálkozni, hogy máris az óra végére értünk. Jó technika, ha az első sorokba állunk, így mindenki figyelő szeme jelenti az inspirációt. (Ebben mellékes az ablakon leskelődő közmunkás és a bedudáló autós is.) Az időfaktornak komoly szerepe van, már-már egy nagy családi fíling alakul ki, és összeköt az izomláz élmény is. (Mondjuk előfordult, hogy óra végére már nem egészen volt őszinte a mosolyom, de akkor még nem sejtettem a másnap reggeli arcomat az első mozdulatok után).

A változás kellő kitartással – becsszó – érzékelhető. (Kg-ban, cm-ben és a tükörben, de leginkább a riválisok és a pasik szemében, akik előtt tilos az edzések utáni nagymama-járás, szigorúan csak akkor, ha kikerültek a látókörünkből). És tényleg, egy idő után valóban jobban érzi magát az ember. (Nem tépi fel a hűtőt éjjel, elengedi a kishitűség és a kisördög hangját, nem póló-melegítőben tornázik, hanem vesz trendi szerkót.) Felismeri a lényeget, hogy az egészet magáért teszi (nem ugrik ki a bőréből, de legalább jól érzi magát benne, plusz ruhatárat bővít), és belefér olykor a csoki és a baráti pizzázás is.

Most itt tartok. Mozogni jó és egészséges. Ha ki kell hagynom egy-egy alkalmat, hiányzik. Lehet, hogy fitness-lady nem leszek, de teszek valamit magamért és az a fontos, hogy a tükörből az egykori sajtkukac veregeti meg a vállamat.