Ahol laposra verték a Jobbikot

Az elmúlt ősszel az ambrózfalviak toronymagas többséggel helyezték a község első emberének pozíciójába Perleczki Bélánét, aki azonban az idén nyáron elhunyt. Helyére öten pályáztak, akik közül egy jelölt visszalépett. A megmaradt négy aspiráns között indult a Miniszterelnökséget vezető miniszter által favorizált Csirik László alpolgármester, aki tavaly 141 szavazattal került a testületbe. Vele szemben parlamenti pártként csak a Jobbik állított ellenfelet, az óvónőként dolgozó, szintén képviselő Farkasné Havrán Ildikó Piroskát, aki annak idején 89 vokssal lett a grémium tagja. Rajtuk kívül a Munkáspárt elveit felvállaló Budai László, illetve a független Bartos János próbálkozott.

A Jobbik választókerületi elnöke egyébként az a Kiss Attila, akit a parlamenti választásokon Lázár nem csak Hódmezővásárhelyen, hanem az összes többi szavazókörben is legyőzött. Később Makón sem sikerült revansot vennie, hiszen a Fidesz jelöltjével szemben a polgármesteri székért vívott küzdelemben is alulmaradt, listás mandátumát pedig visszaadta. Az ambrózfalvi időközi voksolásra viszont igyekeztek felkészülni, s gyakorlatilag a teljes nehéztüzérséget bevetették a kicsiny, 500 fős községben.

Úgy tűnt, hogy a pártok közül csupán a Jobbik vette komolyan az időközi megmérettetést, hiszen hatékonynak tűnő módszerekkel igyekeztek megdolgozni a polgárokat. Rövid időn belül Ambrózfalva „vendége” lett a migrációs álláspontja és intézkedései kapcsán országos hírnévre szert tevő Toroczkai László, Novák Előd, a párt alelnöke, sőt, látogatást tett a községben Vona Gábor elnök is. Ez mindenképpen megmutatja, hogy a Jobbiknak egyáltalán nem volt mindegy a végkifejlet, hiszen jelöltjüket esélyesnek látták a poszt elnyerésére.

Nos, ebben jókorát kellett csalódniuk.

Farkasné még annyi voksot sem tudott összehozni, mint tavaly ősszel, hiszen akkor – képviselőként – 36,6 %-ot, most pedig 22 %-ot kapott. A győztes a Lázár által támogatott Csirik László lett, aki a szavazatok 71 %-át kapta. Tavaly októberben ugyanő 58 %-kal lett képviselő, azaz támogatottságát szinte pontosan annyival tudta növelni, mint amennyit Farkasné vesztett. Tévedés lenne azt hinni, hogy a Fidesz túltolta a kampányt. Egyetlen alkalommal szórólapoztak Csirik mellett, illetve egy ízben – három nappal a voksolás előtt – Lázár és Csirik közös lakossági fórumot tartott.

Teljesen egyértelmű, hogy egy kisebb településen a jelölt ismertsége és helyi beágyazottsága mellett csupán egy dolog számít. Az, hogy ki áll mellé. Mivel Lázár Ambrózfalván a 2014-es országgyűlési képviselőválasztást simán megnyerte a jobbikos Kiss Attilával szemben – Lázár akkor 99, Kiss pedig 66 voksot kapott – nem volt kétséges, hogy nem kíván ellenzéki vezetőt. Egyértelmű, hogy ha a parlamenti képviselő erős támogatottsággal és ismertséggel bír, akkor másnak kevés sansza van labdába rúgni. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a Jobbik egy év alatt elég nagy teret vesztett a községben, hiszen Farkasné mostani eredménye meg sem közelíti korábbi sajátját, de még Kiss Attiláét sem, holott igen komoly kampányt folytatott. Ebből is látszik, hogy egy kis közösség fittyet hány a „nagy” politikára, pláne akkor, ha az a helyben megbecsült és közismert szereplő ellen mozdul meg.

Pontosan ez a tendencia volt észlelhető a Jobbik eddig egyetlen egyéni parlamenti mandátumánál is, hiszen a Tapolcán győztes Rig Lajos népszerűsége a körzetre szorítkozott, ráadásul akkor a Jobbik felívelő stádiumban volt.

Ambrózfalva éppen ennek okán is keserű pirula lehet a radikális pártnak, s egyben rámutat arra, hogy az időnként rózsaszínnek mutatkozó országos közvéleménykutatási adatok helyi munka és eredmények nélkül mit sem érnek.