„Embertelen” fotók emberi párbeszéde
Oláh Nóra – Makó
A Hagymaház paravánjain azonos méretű, fekete-fehér fotók sorakoznak – némelyek szürke, mások fehér paszpartúrát „viselnek”. Mint kiderült, az egymásra rímelő képek „színkódja” nem véletlen: a két alkotót jelölik ezzel az ötletes következetességgel: Kis Lajosé a fehér, Mágori Dánielé a szürke szegély… 20-20 mű látható mindkettőjüktől.
A két fotós munkáit egyébként már korábban is megtekinthette a makói közönség, sőt arra is volt már számos példa, hogy két vagy több alkotó együtt mutatkozott be. Ennek az alkalomnak a különlegességét viszont az adta, hogy az egymással két és fél év óta szakmai-baráti kapcsolatot ápoló kiállítók most egy tudatosan összehangolt válogatással jelentkeztek. A gépészmérnöki és fizikusi végzettségű, jelenleg Szegeden mérnökként dolgozó Kis Lajos először 2010-ben mutatkozott be önálló tárlaton a Városház Galériában, ezt még egy önálló, illetve öt csoportos kiállítás követte. Analóg géppel, fekete-fehérben örökíti meg témáit. Számára a fényképezés kikapcsolódást, és semmi máshoz nem hasonlító alkotói örömforrást jelent.
Ahogyan Dömötör Mihály fotóművész fogalmazott a megnyitóbeszédében, valószínűleg két lélek lakozik benne: a mérnök és a művész lelke. A fotózás technikai részében a mérnöki precizitás dominál, ugyanakkor a tartalmában borongós, elgondolkodtató művekben képi költészet „lakik”. Műveinek érdekessége, hogy szinte mind „embertelenek”, csupán az ember nyomai fedezhetők fel bennük.
Mágori Dániel 18 éves korában, digitális fényképezőgéppel felszerelkezve indult el a fotózás útján. Autodidakta módon, könyvekből és internetes fotós oldalakról tanulta a mesterséget. Ő is fekete-fehérben valósítja meg témáit, tárgyilagos, dokumentarista módon. Kedvelt műfaja az utcai fotózás, ugyanakkor szívesen készít beállításokat is a mondanivalója kifejezéséhez. Fotós társához hasonlóan ő is az „embertelen” képeket részesíti előnyben – ezt csupán egyetlen egyszer töri meg egy szelfi-árnykép… Allegorikus munkáival egyébként a NATURA Marosmenti Művésztelep csoportos tárlatain is rendszeresen részt vesz 2009 óta.
A formai hasonlóság mellett a közös nevező mindkettejüknél a melankólia, a lét mulandóságán való eltűnődés. Nem két külön egyéniség bemutatkozása, hanem két barát valódi képi párbeszéde valósult meg ezen a kiállításon. A gyakorlatban ehhez a fotók elkészülése után féléves közös alkotómunkára volt szükség. Lajos elküldött néhány képet Dánielnek, aki a meglévő fotóiból válogatott olyanokat, amelyek képpárokként rímeltek rá. Ez a tavasz óta tartó, különleges vizuális játék ebben a mostani összképben érvényesül igazán. A kiállítás egyébként kereken a 180. alkalom a Városház Galéria – illetve mostantól Hagymaház Galéria – történetében.
A „Párbeszéd” című fotókiállítás november 18-ig tekinthető meg.
