Vendégül látni egy egész várost
Aki szombaton Kisteleken járt, nagyítóval se tudott volna olyan embert találni, aki nem mosolyog. Még akkor is, ha éppen hivatalból volt jelen a XVI. Sajt- és Gasztronómiai Fesztiválon. Márpedig az önkormányzat munkatársai ott serénykedtek mind.
Volt, aki krumplisfánkot kevert, sütött, kínált. Mi is megízleltük – szégyen, nem szégyen én például kétszer repetáztam… Köszönhető ez annak is, hogy isteni házi baracklekvárral csurgathattam végig az aranyló lepénykéken.
Mások népviseletbe öltözve a polgármester pálinkáját kínálgatták a járókelőknek. A mosolyt mindenki megkapta mellé!
Nagy Sándor, a város első embere nemcsak azzal mutatta meg, milyen nagyvonalú vendéglátó, hogy csupa finomságot szolgált fel Kisteleken, hanem ő maga sem volt rest, hogy főzzön és kalácsot dagasszon.
– Nagyon sok másik mellett, egy hagyományt hoztam édesanyámtól: az volt a szokás náluk, hogy minden vasárnap sütöttek egy fonott kalácsot meg mellé még valamit. Gyerekkoromban mindig vártam az illatát, illetve, hogy kisüljön. És úgy gondoltam, hogy ezt a hagyományt nem engedhetem el. Ugyan nem teszem meg már minden hétvégén, de talán nincs olyan hónap, hogy ne süssünk egy ilyen fonott kalácsot. Itt, a mai napon fateknőben dagasztok, amíg a társaim megcsinálják a báránykát a paprikával, és az oda érkezőket jó szívvel megkínáljuk – mesélte Nagy Sándor.
Kisfia, akit csak Sandrónak (10 éves) szólítanak, megszámolni se tudja, hányszor vett már részt ezen a gasztronómiai fesztiválon, de mindig csodásan telik a kisfiú számára – főleg, mivel cukorkás pult is van! Napközben apukájával együtt kóstolgat, nézelődik, este pedig bulizik rendületlenül.
Jó élményekkel váltam meg magam is Kistelektől szombaton, csak azt sajnáltam, hogy nem tölthettem több időt ebben a nagyon bájos településen, ahol tényleg mindenki azon fáradozott (mindezt – nem lehet elégszer hangsúlyozni – mosolyogva!), hogy az emberek jól érezzék magukat.
A kóstolás természetesen mindenkinek ingyenes volt.
ÉR.
