Ízkavalkád, mosolyfesztivál Kisteleken! – Galériával!
Nagy elvárásokkal indultunk útnak szombat reggel, hiszen a híre megelőzte a fesztivált.
Nem lövök le őrületes poént, ha már itt az elején leszögezem: nem csalódtunk egy percig sem. Személyes elvárásaimat rendesen felül is múlták a helyszínen tapasztaltak.
Kicsivel a hivatalos megnyitó előtt érkeztünk meg Kistelekre, de a sürgés-forgás alig 10 óra előtt is hatalmas volt. A Szent László téren javában készülődtek az ízlelőbimbók kiszolgálására.
Rögtön elsőként belefutottunk egy hatalmas kondért kavargató hölgybe, aki lecsóhoz pirította a hagymát. Sisákné Valika nénitől, a Kertbarát Kör tagjától megtudtuk, mi a jó kisteleki lecsó legfontosabb ismérve: „Jobbra kell kavarni a fakanállal, nem balra!” Bővebben is kifejtette nekünk azért az étel titkát: olajat, vöröshagymát, darált húst teszünk bele, és a többi szokásos hozzávalót, de ami a legfontosabb, hogy szívvel kell készíteni!
Belépve a Sportcsarnok hatalmas termébe, terített fehér asztalok sora tárult a szemünk elé: az esti vacsorára, táncos mulatságra is készülődni kellett. Körben pedig kiállítók sora.
Mintegy 40-50 standon kínálták a finomabbnál finomabb, szemkápráztató portékát. Gondoltuk teszünk egy gyors sétát, hogy felmérjük a terepet.
Azonban szinte már az első pultnál megakadtunk, mert nem tudtunk szó és kóstolás nélkül elmenni Palotás Ferencné standja mellett, aki a kezdetektől a kiállítók táborát erősíti az otthon készített tehéntej sajtjaival, túróval, tejföllel. Kaptunk is egy vastagon megkent kenyeret, ami így második reggelinek is beillett. Majd’ mindenhol megálltunk bámészkodni, elmélázni, beszélgetni, mindenkinek volt egy kedves szava hozzánk.
A gyerekek közben kézműveskedhettek, és nem maradhatott el a közös dalolás sem a Kipp Kopp Gyerekház jóvoltából.
A mi fülünkbe is beférkőztek a régi-ismerős dallamok.
Hagyományőrzők is megjelentek, és a népi drigmusok sem hiányozhattak.
Balázs Jánosné Kiszner Magdolnának régi álma teljesült a szombati napon: kórusával, a mezőtúri Petőfi Dalkörrel végre eljutott szülőhelyére fellépni. Persze, a kóstolásból sem húzták ki magukat.
Sajt, rétes, túró és tejföl, na meg a mennyei krumplisfánk csipegetése után már csak valami itóka hiányzott. Ekkor észrevettük Tóth Antal szerkezetét, amellyel szőlőmustot állított elő a helyszínen, majd kínálta a látogatóknak.
Beálltunk hát a sorba, megízlelni az isteni nektárt, ami othello-szőlőből készült.
Az egész napos ízünnepről további tudósítások, részletek várhatóak még a promenad.hu-n.
ÉR.
