Nem vívódtunk: megnéztük saját szemünkkel! – Galériával!

A téma ez esetben nem az utcán, hanem kicsit beljebb a páston hevert. Na, persze Soós Kata kolléganőmmel leginkább a kíváncsiság hajtott bennünket, amikor betértünk a vadonatúj Vívócentrumba, hiszen testközelből még nem láttuk ezt a sportot. Azért bolondozni sem felejtettünk el, egyből teszteltük a felszerelést (a sisak alatt nagyon meleg van, és fényképezni is bitang nehéz benne, de legalább ápol és eltakar):

Külön élmény volt, hogy egyből a kicsik edzésébe csöppentünk.

Először furcsa volt, hogy sehol egy maszk, egy tőr, egy kard, helyettük padok, labdák, ugrálókötél színesítette az edzést. Később azonban megtudtuk, hogy nem átverés részesei vagyunk, hanem ezek nagyon fontos elemei a programnak. – Fejlesztik a koncentrációt, a figyelmet, illetve a padon araszolva elsajátíthatjuk a megfelelő vívóalapállást – tudtuk meg Thoswohl Debórától (11 éves), aki kettő éve űzi ezt a sportot, és a Csomorkány Sportegyesület tagja.

Debóra nagyon örül a költözésnek, hiszen az új helyen, gyönyörű pástokon, remek eszközökkel gyakorolhatja a tőrözést, és az sem utolsó szempont, hogy mindenhol lehet villannyal vívni. Így reméli, hogy az eredményei is jobbak lesznek, bár már most sem panaszkodhat.

Az edzés legfiatalabb résztvevője Nagy-Tancsik Andris volt a maga 5 és fél évével, aki mi más miatt, mint az idősebb testvére miatt vágott bele a vívásba. A kisfiú kedvence, amikor a földre helyezett létrát kell kerülgetni, de nagy valószínűséggel a későbbiekben ez majd változni fog.

Közben Magyary Ágnes vívóedző bemutatta nekünk a termet. Igazából már az előtérben elkezdte Ági a kalauzolást, ahol a szülők számára egy várótermet, pihenőt alakítottak ki. Itt található egy televízió készülék is, amelyen jelenleg sporteseményeket lehet nézni, de verseny alkalmával az eredményeket lehet nyomon követni. – Szeretném, ha ennek a teremnek lenne egy „Vásárhely imidzse”. A régmúlt nagy edzőinek – Belovai Péternek, Kormány Lajosnak, Banga Sámuelnek – arcképét kitenni a falra – mesélte Ági.

És még egy ilyen is van itt (huh!):

A hatalmas vívóteremben csak úgy sorjáztak a különleges felszerelések. 12 versenypásttal rendelkezik a komplexum, amelyekhez eredményjelzők is tartoznak. Ez nemcsak a versenyszerűen sportolni vágyó fiataloknak készültek, hanem a mindennapos testnevelés keretein belül rendszeresen, ingyenesen idelátogató lurkók (mintegy 400 vannak ők) is „beköthetnek” a gépbe, vagyis vívhatnak a pástokon. Körben bordásfalak vannak, amelyek a bemelegítéskor, nyújtáskor, erősítéskor is használhatóak. Illetve elszórtan mobil-, egy falon pedig rögzített szúrópárnak helyezkednek el, hogy a célzást is gyakorolhassák a gyerekek. Valamint a korszerű edzést, gyakorlást segíti még a két darab elektromos szúrópárna, amik a reakcióidőt is mérik.

Ezt mi is kipróbáltuk. Majd bemutatták a profik is, hogyan lehet ezt „hatékonyabban” művelni (mi ugyanis csak úgy tessék-lássék szúrogattuk a táblát, de mint kiderült, nem kell azt kímélni!).

Meg is kérdeztük a tizennyolc éves Horváth Noémit, aki majd’ egy évtizede vív, milyen az új helyen edzeni. – Nagyon nagy változás ez. Egyrészt nem csúszik a padló, másrészt vannak jól felszerelt pástok, bordásfal és fűtés! Noéminak komoly tervei vannak ezzel a sporttal: ha nem is a versenyzés terén, hanem az érettségi után testnevelés-biológia szakon szeretne továbbtanulni, mellette pedig az edzői képzést is el szeretné végezni. Már most is besegít a kicsik képzésénél.

Az edzés része volt még természetesen maga a vívás is. A gyerekek ténylegesen „bekötötték” magukat a gépekbe, hogy egymással megküzdjenek.

– Igazából akár egy napon keresztül tudnék mesélni az új helyről és a vívásról magáról is – mondta Ági. Mi örömmel hallgattuk a beszámolót és az élményeket, amiket további tudósítások formájában meg is fogunk örökíteni!

ÉR.