Ikonok közt – Interjú Neményi Bélával

Találkozásunk, munkakapcsolatunk a sport szeretete mellett, annak a szerencsés “véletlennek” köszönhető, hogy míg a tanár úr a Mezőgazdasági Főiskolán, még aktívan dolgozott, én már ott vezettem az edzőtermet.

Neményi Béla összes eredményét versenyzőként, edzőként és tanárként túlságosan hosszú lenne felsorolni, mindezek elismeréseként 2 éve Megyei Príma Primissima díjjal tüntették ki. Ezenkívül őt magát kérdezem, melyek azok, amikre meghatározó élményként tekint vissza.

– Tanár úr,nagy öröm látni, valakit, aki közel a 70. életévéhez, a mai napig, aktívan sportol. Írásommal példát szeretnék állítani, minden generáció elé, hogy  érdemes, minden életkorban sportolni, soha nem késő elkezdeni, újrakezdeni. Hol és hogyan kezdődött minden?

N.B.: 1952-től jártam a Szt. István téri Általános Iskolába (a későbbi Dr. Münnich Ferenc, majd Testnevelés Tagozatos, ma Szt. István Ált.Isk., melybe magam is jártam.) Újvári József testnevelő tanár és edző volt, aki elindított utamon. Első sikereimet 1960-ban, 14 évesen értem el. Országos bajnok lettem kislabda hajításban, 89,8 méteres dobással, súlylökésben szintén a dobogó legfelső fokára állhattam 14,04 méterrel, mindkettő Országos csúcs volt. Emellett vívásban, tőrözőként lettem, serdülő Magyar Bajnok.

-A középiskolában ugyanilyen termékeny lehettél, ha szabad így fogalmaznom.

N.B.: Sajnos innentől végigkísért pályámon, egy könyöksérülés, addig nagyon ígéretesen fejlődtem gerelyhajításban, ami a kedvencem volt. Ez azonban a makacs könyök fájdalom miatt kiesett, de diszkoszvetésben és súlyökésben országos győzelmeket és dobogós helyezéseket könyvelhettem el. Ezeken kívül, társaimmal kétszer Megyei bajnokok lettünk, kézilabdában.

– Ezek után kezdődtek a főiskolás évek. Akkoriban nagy dolog volt bekerülni a Testnevelési Főiskolára, ahol Egyetemi végzettséget szerzett, szemben a ma elterjedt TF titulussal.

N.B.: Sokkal nagyobb, mint ma. Budapestre kerültem a Magyar Testnevelési Főiskolára, ma Testnevelési Egyetem. 1964-ben korosztályos válogatott lettem, de az akut “gerely-könyököm” miatt mindig 3. lettem. Súlylökésben viszont megvertem a főiskolás 110-120 kg-os bajnokokat is, 84 kilósan. Emlékezetes volt, kijött szurkolni az egész évfolyam.

– 1968-ban lediplomáztál és visszajöttél Vásárhelyre.

N.B.: Igen, július 1-től, egészen nyugdíjazásomig, 2009.december 31-ig tanítottam. A Mezőgazdasági Főiskolán voltam testnevelő tanár, 1999-2009 között kollégium igazgató is.

– Munkába állásod évétől edző, pályaedző lettél, a szebb napokat látott, vásárhelyi focicsapatnál.

N.B.: Így volt. Másik szerelmem a labdarúgás, az atlétikán kívül. Az atlétikára építve próbáltam az edzéseken a legjobbat kihozni a játékosokból, ez a szisztéma akkor úttörőnek számított. Nem sok kellett az NB I.-be jutáshoz.

– A dobóatlétákat is edzetted ebben az időben, ám itt a sikerek mellett, jött egy nagy kihagyás. 16 éve, 1999-ben kezdtél újból, felkészítőként, az atlétikával foglalkozni.

N.B.: Nem fért minden bele, ám innen is szép emlékeim maradtak, sok fiatallal és jó eredményekkel. Itt említeném meg 1968-69-ből, Rakonczai Mihályt, aki a kezem alatt pillanatok alatt Magyar Válogatott kerettag lett. Legutóbbi büszkeségeim Albert Violetta, aki serdülő Magyar Bajnok volt súlylökésben. Nánai Lilla, Kocsis Alexandra pedig a csapatversenyen 3. helyezést értek el. Lilla Válogatott, korosztályos kerettag is volt.

– 2005-ben, 59 évesen, magad is újra elindultál, korosztályos versenyeken, immár seniorként.

N.B.: Szükségem van még újabb kihívásokra. Összesen 16-szoros Magyar Bajnok vagyok, gerelyhajításban 14-szeres, 1-szeres súlylökésben és  szintén 1-szeres antik diszkoszvetésben. Itthon és külföldön is, ahol csak lehetőségem volt rá, elindultam szabadtéri és fedett pályás versenyeken. Legjobb eredményeim:Világ Bajnokság, gerelyhajítás: 7. és 8. hely; Európa Bajnokság 4. 7. 8. hely, speciális dobó Világ Bajnokság golyó: 1. 2. 4. hely.

– Tanár úr, ez egy páratlan életmű mit üzennél a jövő generációinak?

N.B.: Foglalkozásom a hobbim, ha újrakezdeném is ezt választanám. Soha nem tettem különbséget ember és ember közt, sem tanár-, sem edzőként. Mindenki csak csak nyerhet vele, ha megszívleli: A sporttal csak győzni lehet!

Otlokán Mihály

Herkules SE

fotó: délmagyar.hu / Antal Sándor