Borbás Edina bevitt minket a mélyvízbe…
– Nehéz volt felvenni a fonalat, hiszen amikor írok, akkor csak az írás létezik. Újra át kellett lényegülnöm, bele kellett merülnöm ebbe a világba – kezdi Borbás Edina a szegedi Somogyi Könyvtár olvasótermében tartott bemutatón.
Kodácz Csengele, a Rádió 7 műsorvezetője kérdezte az írónőt a regény születésének körülményeiről, az első könyv fogadtatásáról és még sok minden másról. Csengele meg sem próbálta titkolni, hogy igazi rajongóról van szó, a második kötetet is egy délután-este olvasta el.
Hogy mi a titok? Talán az, hogy a fordulatok, csavarok „lehorgonyozzák az olvasó lelkét”. Meg talán az is, hogy Edina – bár szereplőit egzotikus, távoli helyszíneken keveri mindenfajta kalamajkába – próbál életszerű maradni mind a történések, mind a párbeszédek terén. A helyszínek valósághűségében az internet segítette az írói folyamat során.
„Ha nagyban álmodok, távoli helyre álmodok. Csak ha kicsit álmodok, akkor tudok magyarul álmodni”- adja meg a választ arra a kérdésre, miért teszi meg regényének helyszínéül Genovát, New Yorkot és egyéb, tőlünk nagyon távol lévő városokat, vidékeket.
„Minden szereplő én vagyok kicsit. Arabella [a főszereplő] különösen. De volt olyan szereplő, akit ki kellett írnom, mert nem tudok kígyómód élni, így egyszerűen idegesített az ő karaktere.”
„Elég drasztikus lett a folytatás.” – Mire Csengele megkérdezte, hogy tud ennyi agressziót leírni egy ilyen törékeny nő. És jött a válasz: „Mindent a munkahelyemre fogok. [Edina főnöke, Oláh János, a Telin TV tulajdonosa ott ült az olvasóteremben – csak megnyugtatásul: ezen a poénon ő is nevetett.] Érzem, hogy kell a konfliktus és a történés, ezért van a rengeteg robbantás és egyéb fordulat, izgalom.
A rendkívül közvetlen, kedélyes beszélgetés során egy hasonlóan kellemes írónőt ismerhettünk meg, akinek az írásait érdemes kézbe venni, ha kicsit mi is máshová szeretnénk álmodni magunkat…
ÉR.
