Együtt élni a prosztatarákkal

Egy betegségben megtört, borúlátó férfire számítottam beszélgetőtársul, ehelyett kaptam egy olyan Kelemen János bácsit, akinek oktatnia kellene az életigenlést és az optimizmust. Nem is szívesen hívnám őt betegnek. Ha nem tudnám, hogy rákkal diagnosztizáltak, meg sem mondanám a 83 évesen is fitten, fiatalosan, üdén és biciklivel közlekedő úrról, hogy némi hátfájáson kívül bármi baja is lenne.

Az interjú készítése során viszont kiderült: nem mindennapi betegségtörténet az övé…

Első kérdésem bagatell, mégis talán a legfontosabb: „hogy érzi most magát?”. A válasz szelíd egyszerűsége megnyugtat és örömmel tölt el: „köszönöm, nagyon jól”. És elkezdünk beszélgetni a múltról, a jelenről… a jövőről csak óvatosan, nem nagyon piszkálva azt, hisz az élet úgyis választ ad előbb vagy utóbb minden kérdésre.

János bácsi nem gondolt a bajjal, látszólag minden rendben volt: étvágya kifogástalan, aludni is tudott, fájni sem fájt semmije (ahogy ő fogalmazott: a „vizelés is úgy ment, mint a locsolótömlő”). A háziorvosát, dr. Kovács Ildikót sem a maga érdekében kereste fel 2013 júniusában: csak a feleségének szeretett volna gyógyszert felíratni. Az orvos azonban – micsoda szerencse – az ördög ügyvédjét játszotta, és javasolt egy vérvételt. Hiába, János bácsi akkoriban már a 81-et taposta, sose lehet tudni.

A vérvétel alapján a háziorvos elküldte János bácsit az urológiára, Dr. Kovács Endre főorvoshoz, aki CT-t rendelt el, ami kimutatta, hogy komoly problémák vannak. Ezután vizsgálatok sora következett. A problémát műtéttel nem lehetett helyrehozni: rosszindulatú prosztatarákkal és számos áttéttel (csontvelőben, lapockánál) diagnosztizálták János bácsit.

„Én teljesen természetesnek vettem, bele voltam nyugodva a dologba, ez van, ezzel kell megbarátkozni: vesztese is lehet az ember ennek az egésznek, de győztese is. Endre [dr. Kovács Endre] is mondta, Jancsi bácsi nem kell megijedni, erre én: ugyan, ez a kor nem olyan, hogy megijedjek, ezen már túlhaladtam. Nem gondoltam olyasmire, hogy jaj, most már itt a vég!, azzal csak magunknak okozunk kárt, meg a környezetünknek.”

A kedélyes öregúr havonta jár injekciós kezelésre és vérvételre, valamint emellé gyógyszert kell szednie – tulajdonképpen az élete csak ennyiben változott a betegség felismerése óta. Mint elmondta, előtte is jól érezte magát, és most is. Furcsa is volt neki, hogy nem tudta kitapintani az ökölnyi daganatot az alhasi részen, de a főorvos elmagyarázta, hogy ez annál sokkal mélyebben van. A kezelések mellékhatásaként mindössze némi izzadást tapasztalt: „Hirtelen a semmiből olyan hőhullám jön rám, mintha lelocsolnának legalább 40 fokos vízzel. De ahogy jön, úgy el is megy. Na, de a lábam, az sokat fáj…”. János bácsi szerint ugyan ezek a hőhullámok nem kellemesek, de kibírhatóak.

A következő vérvételre a hónap végén kell mennie, amikor ellenőrzik, hogyan alakulnak a számok, az eredmények. Az eddigiek bizakodásra adnak okot: 2013-ban a PSA-ja 756 volt, mostanra ez lement 5-re, vagyis minimálisra. „Biztosan jó lesz, Endre is azt mondta, hogy ez csak javulni fog, de ha mégsem, akkor sem esek kétségbe, mert ezek az eredmények már most nagyon jónak számítanak.” A korábban hatalmas daganatot is alig lehet látni.

„Ha akkor, 2013-ban, dr. Kovács Ildikó nem mondja nekem, hogy csináljuk meg a vizsgálatot, én felé se nézek. Talán már nem is lennék itt. Szóval nagyon sokat köszönhetek az orvosok lelkiismeretes, odaadó munkájának. Amit csak lehetett, megtettek, időben intéztek mindent. Nagyon hálás vagyok nekik. Azt mondják, ezzel el lehet élni akár 10 évet is, de ezt nem én szabom meg [nevet].”

Kelemen János bácsi esete jól példázza, hogy az ördög bizony nem alszik, ráadásul lesből támad. Szűrővizsgálatot nemcsak akkor érdemes elvégeztetni, amikor már érezzük, hogy baj van. A szakemberek szerint a leginkább veszélyeztetett korosztálynak, az ötven felettieknek évente, de kétévente minimum kötelező lenne részt venni szűrővizsgálaton. A férfiak körében hatalmas számú áldozatot követelő betegséget, ha korai stádiumában csípik el, nagy eséllyel gyógyítható. János bácsi szerencséje is ez lehet: ahogy orvosa is megmondta, ezzel még nagyon sokáig el lehet élni… Hódmezővásárhelyen és kistérségében – az országban egyedülálló módon – prosztata megbetegedéseket kiszűrő program indult el három évvel ezelőtt: háziorvosi vérvizsgálattal és rizikóteszttel kezdődik a szűrési folyamat, amely után – amennyiben a PSA értéke eltérést mutat a normálistól – tovább küldik az urológiára a pácienst.

Egy csepp vér nem is tűnik olyan nagy áldozatnak, hogy letaszítsuk a vezető rákos halálokok dobogójáról ezt a gyilkos kórt…

ÉR.