Jeszenszky az USA-közbeavatkozásról
A közelmúlt egy nagy alakjára emlékeztek a közgyűjteményben, és ki tudja, mikor zárulnak le – ha lezárulnak egyáltalán – a személyét, politikai szerepvállalását kísérő polémiák. Mindenesetre a beszélgetés apropóját két könyv megjelenése adta: Dr. Tóth Eszter Zsófia és Dr. Sáringer János (mindketten a Veritas Történetkutató Intézet főmunkatársai) tollából tudhattunk meg többet Antallról és a korról, amelyben élt.
Előbbi alkotása egy vékonyabb kötet, egy viszonylag szűkebb témát foglal magában, mégpedig azt az eseménysort, amelynek során Antall a miniszterelnökségig eljut. – Ennek a kötetnek a legfőbb erénye,b hogy kiderül belőle Antall József már fiatalon a kommunizmus ellensége volt – foglalta össze Dr. Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, egykori külügyminiszter. Majd hozzátette: „Antall megalkuvás nélküli ember volt. Mindig dolgozott azon, hogy az ország demokráciában éljen, és a kommunizmustól megszabaduljon. De különbséget tudott tenni a szovjet rendszer, a kommunizmus és az orosz nép között. Ha Antall nem lesz beteg, a magyar történelem másképp alakul.”
Míg az utóbbi pedig egy szárazabb, vakosabb kötet: az Antall-kormány külpolitikai és diplomáciai iratait foglalja magába, amelyről Jeszenszky Géza úgy nyilatkozott, hogy a szerző kitűnő érzékkel válogatta össze a dokumentumokat, hiszen nemcsak az akkori kormány működését mutatják be, hanem azt a külpolitikai pozíciót is, amit Magyarország azóta is képvisel.
Az egykori külügyminiszter bevezető előadásában elmondta, Magyarország geopolitikai szempontból mindig is nagyon nehéz helyzetben volt. Nincs ez másként most sem. Előzetes interjúnk során a napjainkat oly mélyen érintő migrációs kérdésre is ráterelődött a szó: „Európának és az egész világnak nehezebb a helyzete, mint ’90-ben. A hidegháború végeztével azt vártuk, hogy nyugodt évek köszöntenek ránk, és Magyarország közelíthet a nyugati életszínvonalhoz. Nos, ez a folyamat lassabb, mint amilyenre számítottunk. Ez okoz sokszor ma is kiábrándulást. Másrészt a világot újabb nehézségek tűzdelik, amit egyedül nem tudunk és senki nem tud megoldani. A migrációs problémát, az én véleményem szerint, csak sokoldalú megállapodásokkal lehet – még csak nem is megoldani, hanem – kezelni. Ez összeurópai kérdés, sőt, most már egyre inkább hangoztatják, világméretű koordinációt és döntéseket igényel. És végre elkezdik azt is pedzegetni, hogy a problémát a gyökerénél kell kezelni. Akkor fog csökkenni ez a népvándorlás, ha legalább elviselhető élet lesz Szíriában, vagy távolabb, ha nézünk, Irakban, Afganisztánban. Ebben Magyarország önmagában tehetetlen. ”
Arra a kérdésre, hogy várható-e, hogy az Amerikai Egyesült Államok beavatkozik, ezt válaszolta az egykori külügyminiszter, illetve washingtoni nagykövet: „Amerikai mindig is takarékos nemzet volt. Ugyanakkor Amerika mindig segítőkész volt, ha valaki igazán bajban volt. Ha egy politikai megegyezés megszületik a szíriai helyzet közös rendezésére vagy magát az Iszlám Államnak nevező terrorista banda felszámolására, akkor Amerika pénzzel mindenképpen, és előbb-utóbb (de csakis az elnökválasztás után) fegyverrel is közre fog ebben működni.”
ÉR.
