Kell-e félnünk az időskori elbutulástól? Mit tehetünk ellene?

Kedden tartotta az EVP-Esték programsorozat keretében a Kell-e félnünk az elbutulástól? Mit tegyünk ellene? című előadását Dr. Avramov Katalin (neurológus, pszichiáter) és Dr. Mayer Péter Gyula (neurológus) a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban.

Azt gondoltam, hogy egy száraz, orvosi szakszavakkal, gyógyszeres kezelésekről szóló ismertetőt fogok hallani, de a színes, érdekes és együttérzésre alapozott előadás felülmúlta a várakozásomat.

Dr. Mayer Péter Gyula főorvos az agyi elváltozás folyamatát egy természetben is megtalálható jelenséggel szemléltette. A szimbólum szép és találó volt: fotókat láthattunk egy  „infarktusos” fáról, melynek zöld lombjai között egy-egy elszáradt, nem jól működő ágat figyelhettünk meg, de láttunk olyan fát is, melynek csak a levelei voltak betegek. Ahogyan egy fa esetében tavasztól őszig mindenféle színben pompázó levelek is megtalálhatóak – megfelelve a zöldelléstől a lombhullásig, éppúgy az ember szervezetében is különféle elváltozások alakulnak ki az élete folyamán.

A nézőtéren idősek és fiatalok egyaránt érdeklődve hallgatták mindazon figyelmeztetéseket, tennivalókat, melyek fontosak egy ilyen helyzetben.  Teljesen helyénvaló volt, hogy fiatalok is látogatták az előadást, hiszen ez az útravaló nem csak az idősekhez vagy az őket ápolókhoz szólt. Az agyunk éppúgy elhasználódik az életkorunk előrehaladtával, mint bármely más szervünk, ám a helyesen megválasztott életmóddal, sok tanulással, emlékeink rendszeres felidézésével, agytornával tehetünk az egészségünk megőrzéséért, az elbutulás késleltetéséért.

Az előadás során könnyen érthetővé, a lehetőség szerint átláthatóvá vált ez a betegség még a laikusok számára is. Személyes, családi példákon keresztül hallhattunk az időskori elbutulás jeleiről. Megismertük a W. Penfield kanadai professzor által készített  agytérképet, jelezve, hogy az agy egy nagyon bonyolult szerv, és egyes területek sérülése milyen galibát okoz a szervezetünkben. A tanulásért a  Hippocampus a felelős, így ennek a területnek a sérülése, sorvadása komoly problémák forrása.

Az elbutulásban szenvedő betegek kiszolgáltatottak, társadalmi helyzetük egyre romlik. A kezdeti, bagatellizálható feledékenység jelenléte idővel egyre fokozódik. Durvább esetben veszekedőssé, agresszívvá válik a beteg. Gondozásra szorul.

Mi okoz elbutulást?

Lehet örökletes is (ettől még nem garantált a kialakulása), de többek között növeli a kialakulás veszélyét a többszöri, erős fejsérülés, a belső szervek (máj, pajzsmirigy, tüdő, hasnyálmirigy) rosszul működésének negatív hatása az agyra.

Dr. Avramov Katalin arról beszélt, hogy mire figyeljünk, ha szellemileg hanyatló ember van a környezetünkben. Mivel ez egy folyamat, késleltetésre van csak mód. A betegség hatására az ember önellátása korlátozódik, a kognitív képességei elvesznek, érzékelési, végrehajtási nehézségekkel küzd. Az elme lassú halála kezdődik meg a test halála előtt.

A segítők, a családtagok célja, hogy amíg a lehetőségek engedik, az emberi méltóságot szem előtt tartva meg kell őrizni a beteg önállóságát, aktivitását. A számára elvégezhető feladatokkal kell megbízni őt. Fontos, hogy sokat beszélgessenek a beteggel a régi emlékeiről, hiszen azokra még emlékezni fog, és a beszédközpont használata az elbutulásban szenvedő ember számára rendkívül fontos.

Mik az elbutulás figyelmeztető jelei?

Ha valaki gyakran, ismétlődő jelleggel nem emlékszik az előző napok eseményeire, családtagok neveire, dátumokra, új dolgokat nehezen tanul meg, csökken az érdeklődése az addig számára fontos dolgok iránt, már a hobbija sem érdekli, nem válaszol rendesen a környezetének. Ha rendszeresen érzékeljük a jeleket, ne bagatellizáljuk, ne titkoljuk, hanem forduljunk orvoshoz. Amennyiben valamelyik családtagunk viselkedésére jellemző, akkor vigyük el orvoshoz.

Mit ne tegyünk a demens emberrel?

Ne nevessük ki, ne hagyjuk magára, ne legyünk vele indulatosak, ne szidjuk meg, ha téveszt, ne vonjuk felelősségre, alkalmatlanságára hivatkozva ne vonjuk ki a családi életből.  

Mit tegyünk?

Beszélgessünk vele sokat, elevenítsük fel régi emlékeit, bíztassuk, hogy bátran telefonáljon. Amennyiben a családja külföldön él, tanítsuk meg számára az interneten keresztüli kommunikációt! A kisállatok gondozása, a szeretetük is jó hatással van a betegre. Alakítsuk át az otthonát, szüntessük meg a veszélyforrásokat! Szintén nagyon fontos, hogy öleljük meg gyakran és mutassuk ki felé a szeretetünket.

Az előadás témája, az előadásmód, az előadók emberszeretete, az időskori betegséghez való pozitív és szeretetteljes hozzáállásuk könnyeket csalt a szemembe. Érzékennyé tett az emberi élet múlandósága, az egyéni felelősség felismerése. A mai rohanó világban, bármennyire is zsúfoltak a napjaink, kellene, hogy időt fordítsunk a szeretteinkre, hiszen az odafigyeléssel, a rendszeres kapcsolattartással nem csak értük, de magunkért is teszünk.