Sós ízekben utazik a Givaudan

Korom András – Makó

Az üzleti titkok, illetve a rendkívül szigorú élelmiszer-biztonsági előírások miatt nem csak papírköpenyt, lábzsákot és hajhálót kellett húzni, de a bajszosok még maszkot is kaptak ma délelőtt a Givaudan makói gyárában. A szokásos ékszereket is otthon kellett hagyni – ahogy a dolgozóknak is – a gyári előírások szerint.

Ez volt az első alkalom, hogy előzetes regisztrációt követően bárki megnézhette a 400 főt foglalkoztató gyárat belülről, az előzetesen meghirdetett nyílt napon. Eddig ezt – tudomásunk szerint – csak a makói képviselő-testület tagjai tehették meg.

A gyárban ugyan ma nem termeltek, de a látnivalók így önmagukban is megérték, hogy kibiciklizzenek az érdeklődők az ipari parkba.

Érdemes volt kibiciklizni.

A személyi kapunál fogadták az érkezőket, majd az épület „aulájában” Karkas Mihály igazgató köszöntötte a 10-15 fős csoportokat, akik svájci óraműpontossággal érkeztek. Itt a makói üzem építéséről tartottak egy rövid bemutatót, melyből nem csak az derült ki, hogy az épületegyüttes cölöpökön áll, s télen kezdték építeni, de az is, hogy Givaudan új gyárának építésére 21 ország is aspirált. Makó mellett az állam és az önkormányzat rugalmassága, a térség mezőgazdasági jellege, a szegedi egyetem jelenléte, az oktatás magas színvonala, illetve a környező élelmiszer-ipari cégek mellett a Continental jelenléte is szólt.

Nos ezt követőn kellett a fenn leírtak szerint beöltözni, majd egy szintén mindenkinek kötelező kézmosás után indult a gyárlátogatás.

A cég munkatársai kalauzolták végig az érdeklődőket a mennyezeti csővezetékekkel bőven ellátott üzem egy részében, a raktártól egészen az óriás, akár három emelet magas, keverőgépeken át azokig a helyiségekig, ahol a Givaudan által féltve őrzött recept szerint keverik össze a többek közt a chipsek, a sós kekszekhez, szószokhoz, levesporokhoz és egyes üdítőkhöz felhasznált ízeket. (És itt tényleg közismert, a haza polcokon fellelhető, ráadásul rendkívül népszerű márkaneveket is elárultak.)

Makón csak a sós alapú ízanyagok gyártása folyik, magas szinten automatizált berendezések segítségével. Illetve a közel-keleti piac számára kóser, illetve az muszlim piacra Halal ízanyagokat is készítenek.

A belső képek MTI, illeve az ENSI felvételei.

Kiderült, hogy a gyárból, a többszöri szűrésnek hála semmiféle por nem kerül ki a szabadba, 2 ezer 500 alapanyagból, köztük Európában nem termő fűszernövényekből, 5 ezer termék és félkész termék készült. Az üzletek polcain is ott vannak, csak éppen beledolgozva más gyártók a különféle élelmiszereibe.

Sajnos a gyárban belül nem szabad fényképezni, épp az üzleti titok miatt. Az egyszerű látogató pedig nem lát mást, mint a különböző hatalmas inox berendezések sorozatát, melyeknél a dolgozóknak nem kell nagyokat emelniük, sőt szinte emelni sem.

A gyáron belül intenzíven érezhető, egyébként kellemes illatokhoz hozzá kell szokni.

A látogatás végén bele lehetett kóstolni a por formájú ízesítőkbe, hogy megtudják, mitől lesz például a sajtos a chips. De az ajándékcsomagban mogyoróízű rágcsálnivaló is rejlett…