Szívdübörgés Meryl Streep módra – moziélmény

Amikor először láttam a film előzetesét, kicsit furán tekintettem Rickire, a Meryl Streep által megformált idős rocksztár-anyukára.  Nehezen szokta meg a szemem a színésznő vad, nosztalgikus  szerelését, de miután nővéremmel szombat délután megnéztük a Dübörög a szív című filmet a Mozaik Moziban, abszolút megnyugodtam: Meryl Streep ebben is jó volt. Bár kívántam néha, hogy váltson frizurát, vagy öltözzön már át, de könnyen lehet, hogy ezt csak a megszokott normákat tisztelő énem óhajtotta. Miért ne hordhatna egy hatvanas éveiben (?) járó énekesnő fonatokat, kék körmöket, bőrcuccokat és gitárt a nyakában? Na, ugye.

A film a kritikusoktól kapott hideget és meleget is. Én élveztem a filmet. Nem mondom, hogy nem volt némi hiányérzetem a 100 perc alatt, mert például a vége számomra befejezetlennek tűnt, de biztosan csak azért, mert vártam a rock-mama önmagához való visszatérését.  Valahogy látványosabban, mint ahogy megoldották, de nyilván rám bízták a történetírók, hogy miként folytatódik a család élete.

A filmben főbb szerepet kap Kevin Kline, Rick Springfield , (igen, a Kaliforgiás, és nem, ebben a filmben nem tapló), és a lány, Mamie Gummer, aki nem véletlenül hasonlít Meryl Streepre. Igen, a lánya.

Azt gondoltam, hogy a film egy erős anya-lánya kapcsolatot fog bemutatni valami vagány, rockszemüvegen keresztül, de számomra mégsem ezt emelte ki. Sokkal inkább hívta fel a figyelmet arra, hogy az embernek egy élete van, s azt igyekezzen a lehető legboldogabban leélni, a másik pedig, hogy soha ne csak a „normális”, a társadalom szerint elfogadottnak tekintett családmodellben gondolkodjunk. Egy családi közösség sokféleképpen képes működni, a legfontosabb, hogy a benne élők kényelmesen, szeretve érezzék magukat. Klisé, de a szeretet mégis sok mindent legyőz.

A filmben megszellőztetik a zenészként önmegvalósítás útjára lépett apa és anya közötti különbséget is.  Adott esetben az előbbi szülő még menő arc is lehet a vad életmódja által, míg egy anya nehezen tud rocksztárként anya maradni, vagy anyaként nyugodt lelkiismeretű rocksztár lenni.  Az éjszakázások, a koncertek által lemarad a gyermekek születésnapi bulijáról, báljairól, fogtündéri jelenlétről, és ez kevésbé elfogadott egy édesanyától, mint egy édesapától. Rickit mardossa is a bűntudat ezért. Hiába, a saját tükörképünktől nem tudunk megszabadulni.

Nem bántam meg, hogy megnéztem ezt a filmet.  Számomra újfent beigazolódott, hogy milyen fontos az elfogadás, a megértés, a szeretet és a szabadság az ember életében. Jó szívvel ajánlom útkeresőknek, szülőknek, álmaikat tisztelőknek.

Jegyet rendelne? Kattintson a vetítési időpontokért IDE!

Filmelőzetes: