Ordít a gaztenger a vásárhelyi emlékműnél

Sárguló, méteres gaz, bogáncs és fű borítja a város határában álló emlékmű környékét a Dezső tanya előtt a 47-es főút szélén. A csaknem kész bicikliút lévén a hétvégén arra kerekezők írtak levelet ezzel kapcsolatban, és hogy megdöbbenésüknek adjanak hangot: ennyire viseli szívén a Vásárhely, történelmének egyik tragikus, de emlékezésre érdemes darabkáját?

Az, hogy a környék mára teljesen kopárrá vált, kivágták a fákat, bokrokat a 47-es és a hamarosan elkészülő kerékpárút mellől, valamint hogy a környék földjeit is betakarították már, még erőteljesebb kontrasztot ad az emlékműnek. A kis liget messziről látszódik, szinte vonzza a szemet, ám közel érve az elhanyagoltság siralmas látványt nyújt, írják a biciklisek. Hozzáteszik, céljuk az volt, hogy rendbe tegyék, és biztosak is benne, a napokon belül rendbe teszik az illetékesek az emlékmű környékét.

Az emlékmű

Hódmezővásárhely határában 1919-ben román katonák 56 ártatlant, többségében vásárhelyit mészároltak le. 1919. július 25. reggelén a magát rendőrparancsnoknak kiadó Berényi László felhozatta a városháza pincéjéből a korábban ártatlanul bebörtönzötteket majd egy sereg katona kíséretében elindultak a város határába. A Nagy Dezső-féle tanyánál álltak meg, ahol a román katonák a foglyokat csoportokba állítva agyonlőtték. A tömeggyilkosság áldozatainak mintegy fele harminc év alatti volt, túlnyomó többségük szegény sorban élt, földműves, iparos volt.

Az emlékmű 1969-ben épült, de csak a rendszerváltás után lehetett megemlékezni a román megszállás során kivégzett 56 mártírról, azóta azonban a város és civil szervezetek minden évben megemlékezést tartanak e helyszínen.

Idén és tavaly nyáron is ott voltunk a megemlékezésen (galériánk végén láthatják az ott készült képeket).