Pipis Gábor tízezer kártyanaptára

Korom András – Makó

Pipis Gábor általános iskolás korában gyűjtötte a kártyanaptárakat, mint annyi más gyerek.

– Úgy emlékszem, már első osztályban is ment ez nálunk, a tótkomlósi szlovák tannyelvű iskolában. Akkoriban nem nagyon volt másféle szórakozás, nem volt számítógép, internet, facebook, helyette a gyufacímkéket, kártya naptárokat és szalvétákat gyűjtötték a gyerekek. A gyufacímke gyűjtésbe belekezdtem, de azokat nem tudtam őrizgetni, így maradtak a kártyanaptárak – árulta el.

A gyűjteményét egészen 8. osztályos koráig gyarapította, egymással cserélgették, naptárkérő leveleket írtak fővárosi vállalatoknak, a postának, a lapkiadónak, egész címjegyzék alapján. Középiskolás korában a gyűjtőszenvedély némileg lecsillapodott, persze, ha valahol naptárra bukkant azért abból kért, főiskolás korában pedig már egyáltalán nem foglalkozott kollekciója gyarapításával.

Két maroknyi a kollekcióból.

– Amikor 1992-ben megismerkedtem a feleségemmel, kiderült, hogy ő is elég szép gyűjtemény őrizget. Aztán elkezdtem körbenézni az én és az ő családjában. Így raktuk össze, s gyarapítottuk a naptárjainak, s jöttek elő közben a régi emlékek. A ’90-es években nem sok naptárt adtak ki, majd a 2000-res évek elején ismét beindult a kibocsátásuk.

Pipis Gábor az elmúlt évtizedek alatt közel tízezer, egészen pontosan 9500 darab naptárt gyűjtött össze eddig. A legrégebbi kinyitható és 1929-ből származik 1954-től pedig már minden évből van, 1956-ből például kettő is. Olyan gyűjtőtől is tud, aki rendelkezik egy 1870-es évekből származó amerikai naptárral is.

– Az értékesebb darabok egyébként a régiek, azaz az 1989-ig kiadottak. Persze minél korábbiak annál többet érnek – mondta.

Pipis Gábor gyűjteménye egy parányi részét a makói retro fesztiválon már megcsodálhatták az érdeklődők, aki pedig lemaradt róla, az 22 tabló körülbelül 5-600-at a József Attila Városi Könyvtárban jelenleg is látható kiállításon csodálhat meg.

Pipis Gábor nem motívumokat gyűjt, nála a kiadási év a gyűjtés szempontja.

Ma már számítógépes katalógust vezet. A képernyőn a mindent eladó lenge lány.

– Ma már nem címjegyzék alapján írok a vállalatoknak, vállalkozásoknak, hogy küldjenek nekem kártyanaptárt, hanem az interneten találtam néhány hóbortos embert, s velük cserélgetünk. Az egyik ilyen gödöllői ismerősöm akivel rendszeresen csereberélgetünk, például öt-hat fajtát gyűjt. Amikor a makói nyomda makói képeslapos naptárt adott ki, küldtem neki ilyet. Annyira megtetszetek, hogy azóta képeslapos kártya naptárokat is gyűjt. Egy másik partneremnek mindegy mit ábrázol a naptár.

Elárulta, volt, hogy képeslapot cserélt naptárra, de vásárolt is már ilyet. Persze nem kell hatalmas összegekre gondolni, hiszen van olyan naptár ami már 300 forintot is ér, igaz minél régebbi annál többet kérnek érte. Látott már a két világháború közt kiadottat.

– A gyűjtők azonban nem adják el a kollekciójuk darabjait, ha egyből több példányuk is van, akkor sem, legfeljebb elcserélik egy másik gyűjtővel.

Pipis Gábor cipős dobozokban és kamrai fakkban tartott kártyanaptárait egy ideig még fejben tudta követni, ám egy idő után kénytelen volt számítógépes katalógust készíteni róluk, ez a munka , a szkenneléssel együtt két éve foglalja el főleg téli estéit. Év szerinti és tematikus rendszerben. Mondja, a kártyanaptár kiadásban két érdekes korszakváltás is volt. A ’60-as években az addigi grafikus naptárak mellett megjelentek a fényképesek, majd egyszer csak megjelentek rajtuk a lengén öltözött vagy fél pucér hölgyek, akik a kombájntól, a bútoron, a tökön át a szőnyegig mindent reklámoztak.

Pipis Gábornak nincs kedvenc kártya naptára, de van köztük több olyan, melyről még mindenki tudja, hogy általános iskolai osztálytársai közül annak idején kivel is cserélte, illetve olyan is akad, melyről máig tudja, hogy kitől kapta.

– Szenvedély ez is, ahogy a dohányzás és az alkoholfogyasztás, igaz nem dohányzom és nem is iszom. Az örömöt az okozza, amikor kapok egy csomagot, s megnézem, mi van benne. S ha olyanra bukkanok, ami nekem még nincs meg a sorozatból, amit gyűjtök. Nemrégiben egyik makói ismerősömtől kaptam egy doboznyit, melyben benne volt egy sorozat, ami nekem részben megvolt. A kettő kiadott egy egészet, s ez euforikus örömöt jelentett számomra – árulta el Pipis Gábor, aki a makói cégek naptárjait külön is gyűjti.