Az év borával és helyi zenekarokkal elindult a tizenegyedik

Térzene, zászlófelvonás, borrend lovagi felvonulás, majd megnyitó, idén ebben a sorrendben kezdődött a Szent István ünnepe és  XI. Borfesztivál Vásárhelyen. A belváros elrendezése merőben más volt mint eddig. A színpadok ugyan ott kaptak helyet ahol eddig, ám a boros standok a Kossuth tér sarkára és az Andrássyra kerültek. A többi pavilon és elárusító a dr Rapcsákon húzódott. A Kossuth téren gyermek játszóházat jelöltek ki, népi játékokkal. Ami még feltűnt, sokkal több padot hoztak az idén, rengeteg volt az ülőhely. A változtatás vélhetően ma és holnap vizsgázik a gyakorlatban.

Tehát borfeszt. A pincészetek felét már ismerősként köszöntöttük az idén is, de találtunk újdonságokat is szép számmal. Mint múlt héten megígértük a helyi borokkal kezdtük, így Sóshalomról Kövidinkát és Kékfrankost, Csongrádról Cabernet-et kóstoltunk. A tavalyi év után idén is Kochék nyerték a Vásárhely bora címet. Ezúttal a 2011-es Cabernet Franc-juk lett a legjobb. A legszebb vörösbor is Koch Csabáé, a 2011-es villányi Cabernet Sauvignon. A Vinatus 2009-es Syrahja különdíjas lett. A legszebb fehérbor címet az idén az Áts Pincészet Furmintja, a legjobb rosé pedig a Danubiana Merlot Roséja lett.

A szervezők az idén is kijelöltek egy napot, amikor helyi zenekaroknak adtak fellépési lehetőséget. Történetesen most a szerda volt ez a nap.

A PopArt kezdte a műsort a nagyszínpadon, a megszokott minőséggel és profizmussal és a már tőlük megismert slágerfeldolgozásokkal. A fellépők ezután – nagyon jó ötlet volt – szinte átfedés nélkül váltották egymást a két színpadon, csak sétálgatni kellett.

Nem kezdtünk nagy oknyomozásba ezúttal, inkább a zenére figyeltünk. Nem is akartuk elhinni, hogy a következő fellépő, az Oti Blues Band is vásárhelyi kötődésű. Róluk még soha nem hallottunk pedig minőségi, kiválóan hangszerelt vérbeli bluest játszanak. A repertoárba belefért pár újabb sláger is, sőt pár rock and roll vagy funky is, de az biztos, hogy emlékezetes másfél órát hoztak össze.

A MaxiSunról sem hallottunk még – bár ez a mi szegénységi bizonyítványunk, de ők is kellemes meglepetésként hatottak, bár ők pestiek – ha jól tudjuk. Elektromos, gitáros, mai trendeknek megfelelő zenéjük szintén jó választás volt. A BFMK előtt lépett fel a SoulDiver, akik frontembere egy karakán hölgy volt, folyamatosan hangolta a közönséget. Ágnes Vanilla és egyéb rockdalok mellett egy kis Nightwish érzése is volt az embernek, majd épp az Evanescence is eszünkbe jutott, mikor fel is csendült tőlük a legnagyobb sláger a Bring me to life. Szóval jó volt ez is.

Az est legnagyobb buliját a Black Five hozta. Vagy már régen hallottuk őket, vagy nagyon felfejlődtek. Kiváló dalok, remek hangzás, nagyszerű hangulat jellemezte koncertjüket, ahol egyre többen és többen kezdtek el táncolni is. A Black Five leszerződtehette Horváth Charlie-t is erre az estére. A színpad felé közeledve, csak az hallottuk, valaki tökéletes hangon énekli a Játszom ahogyan lélegzem-et. Nem tudjuk honnan szerezték a vendégénekest, de majdnem jobb volt, mint az eredeti. A másik kedvencünk az énekesnő hangja és hangszeres tudása volt, de az zenekar egészéről el lehet mondani, hogy vérprofik és tudnak hangulatot csinálni.

A éjszakát a jól ismert vásárhelyi banda, a T34 zárta, saját számokkal, Motörhead dalokkal és metálklasszikusokkal, majd eleredt az eső és reggelig esett, nem túl jó előjeleket mutatva a mai napra. Na, de bízzunk a legjobbakban.

fotók: Bz / Bornemissza Péter / Szombat Mihály