Makói múltidézés
Oláh Nóra – Makó
Szűcs Tibor fotó- és képzőművész – akit a makóiak leginkább talán a Homonnay-fotógyűjtemény feldolgozójaként és dokumentálójaként ismernek – a 237 éves intézményét bemutató előadásán elsősorban iskolaigazgatóként bizonyította maximális elkötelezettségét és kutató szenvedélyét.
A röviden „Kisképzőnek” nevezett középiskolát 1778-ban alapította a Budai Kancellária a Mária Terézia-féle Ratio Educationis rendelet nyomán. Később Iparrajz Iskola néven képezte a szakembereket, majd 1951-től Képző- és Iparművészeti Gimnázium, ’67-től Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola néven folytatta oktató tevékenységét. 1973-ban vált a Magyar Képzőművészeti Főiskola (majd Egyetem) gyakorló iskolájává. A korabeli világkiállításokon is sikerrel bemutatkozó patinás intézmény 2009-ben Magyar Örökség-díjat kapott.
Az iskola felbecsülhetetlen értékű gyűjteményének és könyvtárának – gyakran meglepetésekkel tarkított – feltárását, a hatalmas dokumentum-mennyiség feldolgozását két éve kezdték el, és aligha meglepő, hogy még hosszú folyamat lesz. Szűcs Tibor elmondta, hogy nagy precizitású dokumentálással találkoztak. A legkorábbi beírókönyv 1779-es dátumot visel, és különleges ritkaságnak számít az 1848-as példány. Az iskolai évkönyvek 1881-től kerültek kiadásra. A hivatalos iratokból sok érdekesség is kiderült a korabeli oktatásról – például az is, hogy nem korcsoportos formában zajlott. A mestervizsgákra való felkészítésben 10 éves kortól egészen 40 éves korig (!) együtt vettek részt a „növendékek”. A nők oktatása külön zajlott; több oklevél látott napvilágot az „Országos Magyar Nőiparkiállítás” alkalmain való részvételről.
A könyvtár impozáns méretéről és értékéről beszédesen vallanak a számadatok: a mintegy 53 ezer kötetes gyűjtemény legkorábbi példánya 1764-ből származik, 16 ezer kötet 1945 előtt készült, 1600 darab pedig muzeális értékkel bír. Az egyik legféltettebb könyvritkaság Johann Winckelmann: Az antik művészet története című 1764-es eredeti kiadása, amely régészettudományi és művészettörténeti alapműnek számít, és amelynek értéke 6 millió forint körüli. De fellelhető ebben a rangos készletben rajz tankönyv 1768-ból, művészeti anatómia könyv 1769-ből, Andrea Palladio-kötet 1776-ból is.
Ahogy az iskolai dokumentumokból, úgy a könyvekből is sok információ derül ki a korabeli rajzoktatásról. A gyakorlat megszerzése nem a látvány alapján, hanem mintalapok másolásával történt. Aligha meglepő, hogy az iskola műlap-gyűjteménye is tízezres nagyságrendű, ebből eddig 500 került feldolgozásra. Az eddig fellelt legkorábbi mappa 1852-ben készült. Az európai viszonylatban is jelentős anyag például felbecsülhetetlen értékű ornamentika-gyűjteménnyel is rendelkezik.
A grafikai archívum feltárása is tart, a 20 ezres anyagból eddig 13 ezret rendszerezétek. Ez a gyűjtemény ráadásul folyamatosan bővül.
Az 1910-es évek közepétől fotókon is feltárul az iskola egész története; az ugyancsak tízezres nagyságrendű fotóarchívumban Klösz György építészeti fotódokumentumai is megtalálhatók.
Maga az iskolaépület is méltó példája, látványos referenciája lehet a művészetté emelt ipartevékenységnek. Az egykori Iparrajz Iskola Kauser József – a legkisebb részletre is kiterjedő – tervei alapján létesült, és bizony nem kis feladatot ró majd az utókorra a méltó rekonstrukciója.
A jelen nem szólhat másról, mint a hagyományok megőrzésről, illetve a megteremtett egyedülállóan magas színvonal megtartásáról – jegyezte meg Szűcs Tibor.
