Korea Makón – fotókba sűrítve
Oláh Nóra – Makó
Az Asia Express „ablakain” kitekintve, láthatóvá válik Korea szín- és formagazdagsága, hagyományai és hétköznapjai, arcai, épületei és terített asztalai – talán így lehetne szemléletesen meghatározni a kiállítás jellegét, illetve helyét a filmfesztivál eseménysorában. A hagymaházi megnyitóra összegyűlt közönség a megszokottnál jóval internacionálisabb, hiszen a fesztivál csapata Ázsia több országából érkezett, de szép számmal akadtak helybéli kíváncsiskodók is. A kommunikáció nyelve az angol volt – de a képekhez nem kellett tolmács, önmagukért beszéltek…
A vizuális élmény rögtön egy csodás zenei „felütéssel” vált összművészetivé mindjárt a rendezvény elején. A DIMA (Dong-ah Institute of Media and Arts) musical csoportjának hangszeres kísérete mellett tradicionális koreai népdalt adott elő a káprázatos hangú Do Woo Mi, aki megjelenésével, autentikus viseletével olyan volt, mint egy megelevenedett kép a fotókiállításról.
Fotó: Ankes Balázs
Czibolya Kálmán, a fesztivál főszervezője a legmegfelelőbb személyt választotta ki a megnyitóra: Kim Byung Wook, a Koreai Kulturális Központ igazgatóhelyettese nemcsak sokat tesz a koreai-magyar kapcsolatok kialakítása és ápolása érdekében, hanem folyékonyan beszéli is a magyar nyelvet, így a hazai hallgatóság közvetlenül tőle hallhatta a méltató szavakat, míg a nemzetközi stáb az angol fordításból értesült mindezekről. Elmondta, hogy a felvételek az ő számára is az otthon hangulatát idézték fel, mintha egy valódi koreai fotós készítette volna azokat. A két távoli kultúra közötti hídnak nevezte azt a közös gyökerű érzésvilágot, ami ezeken a képeken átsugárzik, és amelyben a színeket találta a legmegkapóbbnak.
Maga az alkotó, Nádudvari János, az Indeed Korea Web portál szerkesztője is szót kapott; elmondta, hogy az elmúlt egy év alatt közel tízezer fotót készített, amelyet nemrég kezdett el rendszerezni. Nem művészetnek, csupán utazása eredményének nevezte azt a képegyüttest, amelyet – úgy érzi – érdemes megosztani a közönséggel.
A megnyitó után alkalmam nyílt személyesen is beszélni a fotóssal; kérdésemre, hogy mi ragadta meg leginkább Korea hangulatából, habozás nélkül, röviden válaszolt: a színei!
