Ocsmány lett a Csomorkányi templomrom környéke

Bár már tavaly év végén elkészült, hivatalosan átadva sosem lett a Csomorkányi templomrom környékére 38 millió forint pályázati pénzből megálmodott projekt. Nem is csodáljuk, hogy ezzel senki sem büszkélkedik.

2012 novemberében csaknem 250 millió forintra pályáztak sikeresen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásával,  a Vásárhelyi Vidék Jövőjéért Egyesület közreműködésével,  a vidéki örökség megőrzése címszó alatt vásárhelyi és környékbeli civil szervezetek.

Hogy csak a legjobban sikerülteket említsük: a Szent István Alapítvány a téglagyári tanösvényre közel 37, A Sóshalmi Olvasókör saját épületének felújítására 50, az Újkishomoki Olvasókör Egyesület a Kopáncsi tanyamúzeum felújítására 50, a Visszahang utcaiak a Papi féle szélmalomra 25 milliót nyertek. Ezekről többször is írtunk, jól is sikerültek, hasznosak, szépek, sőt tartalommal lettek megtöltve, nem is beszélve a pályázat címszavának való megfelelésről:  “a vidéki örökség megőrzése”.

Régóta tervezgettük, de vagy az időjárás, vagy a rossz út megakadályozta, hogy felkeressük régi nagy kedvencünket , a Csomorkányi templomromot és annak környékét. Pár napja ez is sikerült. Elképedve láttuk mivé lett a vidék.

Az odavezető út mindig is nehézkes volt, néha járhatatlan, ha a pusztán keresztül mentünk ki akkor pedig kalandos, volt olyan is hogy az út közepére pányvázott tehenek miatt nem tudtunk bejutni. Most a pályázat során szürke kaviccsal felszórt, deszkák közé kényszerített gyalogutat alakítottak ki a betonút végétől a romig. Ennek ma már alig van nyoma. Elnyelte az út, benőtte a gaz. Jól látható, még ha valaki ki is látogat, nem ezen tapos.

Az út mentén 4-5 információs tábla is található fa oszlopokon. Talán ez az egy, ami jól sikerült és nem lehet belekötni. A 3 kilométeres, erdő mellett haladó földút egyébként mindig nagyszerű, most őzikét, fácánra vadászó macskát, héját és búbos bankát is láttunk. Kár hogy ez nem a pályázat, hanem a természet érdeme.

A rom korábban messziről alig volt látható, fás-bokros ligetben rejtőzött. Most azonban kiirtották az összes bokrot, csak a fák maradtak meg. Pedig pár éve fülesbagoly fiókákat is fotóztunk a rom környéki bozótosban. De nem is az ősi épület tűnik fel a kilátogatónak először, hanem két borzalmas és otromba beton kolosszus, ami uralja a tájat.

Egy funkció nélküli, égbetörő betonoszlop a központi látványelem. Réseiből egy riadt ragadozó madár röppent ki érkezésünkkor. Mellette egy acélkeretekbe zárt, betonlapokból összeokádott kilátó (kilátó? annak csúfolni is kár, kétméteres magasságával) emelkedik.

Az árok szélén három betonfal-elem is felhúzásra került. Az egyiken üvegtábla, rajta pár infó a környékről. A másik kettő tök csupasz. Fókuszukban egy két kőlapból álló “pad” is található, melyről remekül lehet olvasgatni a nagy semmit.

A beton borzalmaknak még nincs vége. A rom tövében szalonnasütőt alakítottak ki ebből a remek anyagból, köré pedig szintén padokat. A nyomok alapján egy év alatt egyszer ha gyújtottak benne lángot, mellette viszont van nyoma a tábortűznek.

A romhoz közelítve vártunk egy kis megnyugvást, a régi idők falai közötti barangolás meghittségét, ám ez sem jött össze. A kivágott bokrok kopárrá, sterillé tették a romot. A sok száz éves téglák égtek a perzselő napsütésben, rajtuk több tucatnyi tenyérnyi darázsfészek épült. Egyből felfogtuk, itt sem ajánlott sokat sétálni – kisgyermekkel meg egyenesen tilos a közelükbe menni szerintünk.

A Csomorkányi templomrom környékén ilyen tehát a közel 40 millióból megvalósult vidéki örökség. Nem a sikeresen pályázó Erzsébeti Olvasókört hibáztatjuk, de hogy ez rendesen el lett baltázva, az is biztos. Ráadásul a cél az (is), hogy tartalommal is megtöltsék ezeket a helyszíneket. Ez a kopáncsi tanyamúzeumnál, Sóshalomnál és a tanösvénynél is sikerült. De ezekhez a borzalmakhoz  milyen programot akarnak szervezni?  Nem tudjuk, mennyibe került volna, de egy vízvételi lehetőséggel, egy fából készült kilátóval jobban jártunk volna….

Lázár János országgyűlési képviselő a vásárhelyi közgyűlésben már pár félmondat erejéig korábban kifogásolta ezt a projektet, így most, a látottakat felvázolva kikértük a véleményét. Kérdésünkre elmondta, nem szégyen beismerni, ha valami nem sikerült jól és nem ördögtől való lebontani és újjáépíteni azt, ami rossz. Hozzátette, hamarosan ő is kilátogat arra.

A tanösvény, vagy például a papi szélmalom környéke, a pályázat után is illeszkedik a tájba ez itt azonban a vásárhelyi puszta szégyene, az örökség megcsúfolása.

Lehet, hogy nincs igazunk, ha Ön másként gondolja, írja meg kommentben, vagy az [email protected].