Lenyúlták Tom Cruise játékát

A 60-as, 70-es évek tévésorozata egy csapatról szólt, a Mission: Impossible filmek főhőse viszont egyes-egyedül Ethan Hunt, alias Tom Cruise. A látszat kedvéért azért szükség volt egy csapatra, amelyből az első részben mindjárt két garnitúra is elhasználódott. A későbbi epizódok mellékszereplői jobban bírták, de azért időről időre cserélődtek, nehogy túlságosan megszokjuk őket. Egyedül a számítógépes zseni, Luther (Ving Rhames) számított stabil játékosnak. A 2015-ös, immár ötödik bevetés azonban több szempontból is újdonsággal szolgál.

Először is az előző részhez képest nem változtattak a csapaton. Luther meglehetősen keveset szerepel, de azért ha meg kell találni valakit, aki a világ bármely pontján lehet, csak ő segíthet. Brandt ügynök (Jeremy Renner) szerepe nagyjából annyira korlátozódik, hogy újra és újra elismétli, a miniszterelnök felhatalmazása nélkül nem adhat ki semmilyen információt. Csak egy csapattag, Benji Dunn (Simon Pegg) számít kiváltságosnak, ő szinte az első jelenettől az utolsóig Ethan mellett van, így a humor is nagyobb szerepet kap, mint a korábbi részekben.

Ami azonban teljesen eltér a hagyományoktól, hogy a Titkos nemzet alcímet viselő epizódnak van egy másik főszereplője, Ilsa Faust, a brit titkos ügynök. Rebecca Ferguson persze így is jóval kevesebbet van a vásznon, mint Tom Cruise, de az elképesztően csinos, viszonylag ismeretlen színésznő mellett egyszerűen elszürkül a főhős, és nem is teljesen értjük, hogy a filmet producerként is jegyző sztár hogyan engedhette, hogy ilyen klassz figurát írjanak a forgatókönyvbe. Ilsa többször is megmenti Hunt életét, illetve több alkalommal is játszi könnyedséggel orránál fogva vezeti amerikai kollégáját. Emellett a fegyverekkel is ügyesen bánik, pusztakezes harcban is nagyon jó, úgy üli meg a motort, hogy a Mátrix-sorozat Trinityje is leckéket vehetne tőle, úgy úszik, mint Búvár Kund, és még sorolhatnám.

Az előző bekezdés alapján azt gondolhatnánk, hogy na igen, Tom Cruise is öregszik, már ő sem a régi. A poén az, hogy ez nagyon nem igaz. Jackie Chan tényleg öregszik, és már azt is megérjük, hogy az akciójelenetekben kaszkadőr helyettesíti, de Tom Cruise mindent maga csinál, legyen szó repülőgép oldalán kapaszkodásról, a Bécsi Opera zsinórpadlásán zajló bunyóról vagy sisak és védőruha nélküli vad motorozásról. Biztos, hogy számítógépes trükkökkel is rásegítettek, de ezt nem lehet kiszúrni. Na jó, a flikk-flakkozó BMW elég gyanús, de azért az is jól mutat. A színész fizikuma mellett játékára sem lehet panasz, behunyt szemmel is hozza a karaktert.

A történet egyébként feledhető, nagy valószínűséggel a készülő Bond-mozit, a Spectre-t akarták beelőzni az alkotók, így Ethan Hunt is egy bűnszervezettel, a volt titkos ügynökökből álló Szindikátussal kerül szembe. Azonban nem ez a lényeg, a váratlan (vagy annak szánt) csavarokra épülő sztori csak egy célt szolgál, hogy hősünket, illetve most már hőseinket minél lehetetlenebb feladatok elé állítsák. Nem akarok spoilerezni, ezért legyen elég annyi, hogy ezúttal is be kell törni egy olyan helyre, ahová teljes képtelenség betörni, megtudjuk, hogyan lehet megmenteni valakit, akit ketten is célba vettek, miközben nekünk csak egy lövésünk van, és az is kiderül, hogyan törjünk fel egy olyan kódot, amelynek nyitját csak a miniszterelnök ismeri. Szóval egy csomó, a hétköznapi életben is jól hasznosítható dolgot tanulhatunk.

Mivel a nem túl hihető történetet a kellő mértékben adagolt irónia miatt nem sorolom a negatívumok közé, csak egyetlen hibát tudok az alkotóknak felróni, de ez nem egyedi eset, sajnos tendencia. Miközben a rohamosan fejlődő technika egyre nagyobb felbontást, egyre élesebb, részletgazdagabb képeket tesz lehetővé, számomra teljesen érthetetlen okból a rendezők olyan képrögzítési eljárásokat alkalmaznak, amelyek ezen a téren komoly visszalépést jelentenek (magyarán: mákos a kép). Főleg az éjszakai vagy kevésbé megvilágított jeleneteknél figyelhetők meg homályos foltok és szemcsék. Lehet, hogy ez a koncepció része, de akkor is zavaró.

Ettől eltekintve a Mission: Impossible – Titkos nemzet az akciófilmek kedvelőinek ideális nyáresti film, a 130 perc úgy elrepül, hogy észre sem vesszük. Biztos, hogy a moziból kijövet másoknak is eszébe jut: vajon mennyit kell várni a következő küldetésre? Ja, és persze az is, hogy meddig fokozhatók még a képtelen, de mégis valószerűen előadott akciójelenetek? Szinte már látom a Mars felé tartó űrrepülőgép oldalán szkafander nélkül kapaszkodó, ránctalan arcú 60 éves Tom Cruise-t, amint beint a viccek szerint mindenható Chuck Norrisnak. Ezt csináld utánam, öreg!

kp

(A képek forrása: Paramount)