Különleges hangulatú „várostájak” tárlata

Oláh Nóra – Makó

A NATURA vendégei közül minden évben önálló anyaggal is bemutatkozik egy-egy alkotó; az idén Takáts Márton festő- és grafikusművész sajátos atmoszférájú városképeibe nyerhetünk bepillantást. A Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakán és mesterképzőjében, Kőnig Róbert tanítványaként végzett művész már korábban, 2009-ben is részt vett a makói telep munkájában, sőt abban az esztendőben is egy saját tárlatot prezentált, ugyancsak a Városház Galériában. Az akkor bemutatott művei között a Hommage á Piranesi rézkarc sorozat darabjai is helyet kaptak – megmutatva grafikusi arculatát -, ugyanakkor a jelenlegi homogén, festményekből álló bemutató szintén sokat elárul ebből a magas szintre fejlesztett rajzos karakterből.

Czirbus Gábor alpolgármester köszöntője után Feledy Balázs művészeti író szakmai értékelése következett. A művésztelep tevékenységét és alkotóinak munkásságát régóta nyomon követő művészettörténész Takáts Márton pályáját is jól ismeri, tavaly egy budapesti kiállítását nyitotta meg.

Az alkotások tematikáját megjelölve, a „várostájak” kifejezést használta – szemléletesen utalva a látványos festőiséggel együtt megjelenő építészeti struktúrákra. Takáts Márton igazi urbánus művész, akinek témaválasztása kizárólag a város képének és hangulatának megragadására épül. Ebben helyet kapnak portrék, tájak, zsánerképek, sajátos fényjelenségek is.

Számára a város az emberi létezés nélkülözhetetlen tere. Pályájának fontos és inspiráló nagyvárosai – Budapest, Párizs, Róma és Milánó – mellett a művész otthonosan érzi magát Makón, a kisváros által nyújtott szűkebb-intimebb térben is. A mostani tárlaton elsősorban a budapesti ihletésű művek láthatók. Az izgalmasan és mozgalmasan megkomponált épületek, ipari létesítmények mellett felbukkannak a gyerekkort idéző belső terek is: a „Kovácsműhely” édesapjának, míg az „Ötvösműhely” ötvösművész édesanyjának állít emléket.

Fotó: Balássy Károly

Feledy Balázs elárulta, hogy a táblakép-festőként és grafikusként egyaránt magas nívón alkotó művész zenével is foglalkozik, ezért lehet minden képén erős szerepe a ritmusnak. Külön kiemelte a kiállítás címválasztását: az ismert Proust-regény (Az eltűnt idő nyomában) címére asszociáló „Tűnő időm nyomában” a személyességet hozza előtérbe. Ugyanakkor „ami tűnik, az még látható” – állapította meg, a megnyitó gondolatok végére érve.