Tévedésből jeles a Szegedi Szabadtéri Játékok

A történet már-már banálisan egyszerű, de annál több lehetőséget rejt magában. A két ikerpár (Efezusi, illetve Szirakúzai Antipholus és Dromio) még kisgyerekként elsodródik egymástól, és amikor felnőttként a szirakúzai pár Efezoszban keresi a másikat, környezetük elmaradhatatlanul összekeveri őket. Van itt féltékeny feleség, epekedő hős(?)szerelmes, csapodár férj, halálra ítélt apa, lánc és kötél, de leginkább sok csetlés-botlás, nevetés.

Meg is tett ezért mindent Kerényi Miklós Gábor rendező: burjánzó látványvilág, szemkápráztató jelmezek, szamár, teve, Szabó Győző motoron, néhol egy-egy Csuja Imre, máshol meg egy Haumann Péter, vagy éppen Molnár Piroska. A kis-ázsiai Efezoszhoz méltóan fel-felcsendülnek a török (néhol mintha egy kis panjabi is befigyelne…) dallamok, és a produkció legvégén nem ússzuk meg Tarkant sem – magyarul (huh!). Ez utóbbi szürreális élményt leszámítva, a Tévedések vígjátéka remekül működött a szegedi Dóm téren.

Üdítőek voltak a kikacsintások és az apró gegek, amiket alkalmazott a darab. Nem lehetett nem észrevenni jelenünkre való reflektálást az efezuszi utcákat borító plakátokon keresztül: „Ha Efezoszba jössz, nem köpheted a földre a gránátalmamagokat!” vagy éppen „Itt nem lesz káosz!”. Ez utóbbi nem jött be a darab során: az egész egy fantasztikusan megkoreografált összevisszaság volt.

A színészek játéka és a látvány kiváló volt, Adriana és Luciana kettőse az eredeti darabhoz képest jóval több árnyalatot mutatott fel, míg az Antipholusok és Dromiók megmaradtak egysíkú figuráknak – az ő karakterükben sok lehetőség bent rekedtek.

Szomorkodni azonban sem időnk, sem okunk nem volt, hiszen a mű elérte célját: jól szórakoztunk.

ÉR.

Képek forrása: szeged.hu