Marika szerint a foltvarrás jobb mint a gyógyszer

Gajáta Fanni – Makó

A patchwork hazájáról többen vitáznak, állítják, hogy Amerikából, az amisoktól származik, de vannak, akik Angliát állítják az őshazájának. A biztos, hogy már Makón is hagyománya van. Juhász Jánosné Marika azután talált rá, miután az aktív varrást abbahagyta. Mostanában csak ennek szenteli idejét a családja mellett.

– Egyszer elmentem a méteráru boltba, ahol láttam egy kis képet, nagyon aranyosnak találtam. Ekkor mondták, hogy ez a patchwork és létezik ilyen klub is, én pedig megnéztem őket. Ennek olyan 15 éve lehetett – mesélte el Marika. – Akkoriban foltvarró klubokba jártam el, vettem könyveket és újságokat ebben a témában. A foltvarrással sok helyre eljuthattam és új barátságokat is kötöttem, még a budai várban is volt kiállításunk – mondta, s elárulta, hogy a különböző mintákhoz nagy segítséget jelent az internet.

Aki betér hozzá, az általában meg is kéri, hogy készítsen valamit a patchwork technikával. Egy időben többen a farmernadrágból készült táskákért rajongtak. Minden évszaknak megvan a maga tárgya, amit készít: télen takarókat és terítőket kérnek, amelyek karácsonyi hangulatú, nyáron a táskáknak van szezonja, míg iskola ballagásokkor valamiféle kis mütyürke, például egy pénztárca.

– Idén az általános iskolai ballagásokkor több nagymama pénztárcát kért az unokájának. Karácsonykor Angliába küldték ki ajándékként a takarókat, terítőket. Néha még este lefekvéskor is gondolkozom azon, hogyan kellene elkészíteni az aktuális varrásomat. Ha jó ötletem támad, akkor  azonnal nekiállok a kivitelezéséhez, de van, amikor csak reggel fogok hozzá újból. A legnagyobb kritikusom a férjem, ha neki tetszik, akkor megnyugodok – avatott be a foltvarrás műhelytitkai egy részébe.

Marika elárulta, hogy ez bizony költséges hobbi. Amikor a varrást abbahagyta, sok kis darab anyaga maradt meg, s eleinte azokat használta, de mostanában mindig újítani kell. Jelenleg a Balatonra készülnek halacskás mintájú táskák, amely illenek ahhoz a tóparti környezethez.

– Régen mindig azt mondta, hogy ez a gyógyszerem, de ez még mindig igaz. Ez tart engem erőben – árulta el Marika.