Kerít, és?

Egy ismerősöm éppen a családi házának kerítését javítgatta, míg én a nagy diófa árnyékában hűsöltem. Néztem őt munka közben, ahogyan gondosan odafigyel minden apró – a kerítés teljességéhez hozzájáruló – részletre. Kérdésemre, hogy ebben a nagy melegben miért a kerítésével foglalkozik ahelyett, hogy élvezné az udvara által nyújtott lehetőségeket, azt válaszolta: Védeni kell a magántulajdont! Látva félelmét azon tűnődtem, hogy mi is egy kerítés szerepe.

Napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap a kerítés szó.  Magyarországon a Pinterest és a sok ezermester magazinban megosztott építkezési ötletek helyett most a legnagyobb hangsúlyt az országhatárnál épülő kerítés kapja.

Úgy tűnik számomra, hogy az emberek jók a kerítések építésében.  Láthatatlan, de érzékelhető kerítést húznak maguk köré a munkahelyükön, a házasságukban, a szülői szerepükben. Kényelemből és önvédelemből elkerítik magukat a valódi közösségi élettől, a fejlődéstől, a társadalmi munkától, a segítségnyújtástól, a barátkozástól, az álmaiktól, a képzelőerejüktől.

A félelemből felhúzott kerítésnek is, mint mindennek, két oldala van: távol tartja ugyan a kéretlen betolakodókat, de ezzel együtt bennünket is bezár. Földrajzi és lelki tekintetben is.