Ön is a digitális világba menekül?

Napjainkban  a nők gyakran panaszkodnak, hogy nem találnak maguk mellé olyan férfit, aki romantikus, kötelességtudó, előzékeny, és aki társként tekint rájuk. Mert ma a férfi olyan rugalmas nőt keres maga mellé, aki teljes mértékben alkalmazkodik a férfi szexuális szokásaihoz, gondoskodik meleg ételről, tiszta ruháról, és felnéz a férfira.  Mindezt viszont egy komoly kapcsolatra vágyó, életének közepén járó, önbecsüléssel rendelkező nő nem fogja önzetlenül megtenni. Szeretetet, törődést és kizárólagosságot vár el cserébe.  A vágyak és a lehetőségek éppen ezért egyre kisebb szeletben metszik egymást.

Philip Zimbardo pszichológus az egyik interjújában hívta fel a figyelmünket arra, hogy a fiatal férfiak a valós kapcsolatok helyett egyre többet vonulnak el a digitális világba. Egyre több cikk szól arról, hogy párkapcsolatban a férfiak egyre kevésbé viselkednek védelmező, gondoskodó férfiként. A kutatások eredményei szerint ebben szerepet játszik, hogy a fiúk egyre tovább maradnak a szülői ház kényelmet és biztonságot adó karjaiban. A társasági életet a digitális világ kütyüivel, azok mögé bújva élik, és ezért nehezen találnak hangot a hús-vér emberekkel, azokkal a nőkkel, akikre nem a pornófilmekben látott igény a jellemző.  Egyre több a válás, nő a csonka családok száma, ahol a minta hiányában a szeretetteljes, hosszú távon működtethető kapcsolat  nem ismerete arra sarkallja a felnövő gyermekeket, hogy ne bízzanak a házasságban, a másikban. A minta szerint nem létezik kényelmes, örömteli, közös jóllétre épülő házasság.

A Facebookon megjelenő párkapcsolatról szóló cikkek alatt úgy látom, folyamatosan gyűlik az általánosítás, hogy a nők csak a biztos egzisztenciával rendelkező férfiakra buknak, a férfiak pedig a fiatalságra és a kemény mellekre.

Azért ezt így túl egyszerűnek érzem.

Házassági tanácsadóként látom, hogy mindegy is, milyen nevet adunk a vágynak (gazdag pasi, csinos nő), mert a lényeg, hogy mindenki a szabadságát, a boldogságát félti és keresi. És amikor valaki nem elégedett önmagával, a maga által kreált életmódjával, akkor nem foglalkozik már az okokkal, a kapcsolat újraépítésével, hanem csak azzal, hogy megtalálja azt a közeget, ahol értékesnek, szabadnak érzi magát – erőfeszítés nélkül. Ha nem mer új kapcsolatba sem lépni, akkor pedig a neten keresi a lájkokat, koldul mások figyelméért.

Az egészben az a csavar, hogy a digitális világban keresett szabadság, hasznosság megélése egy zsákutca. Ideig – óráig fürdik a kívülről kapott elismerésben az ember, de megint kevés lesz. A digitális felületeken csúsztatással bemutatott életmód, hamis énkép általában a tetszés elnyerésére szolgál, nem pedig önmaga felvállalására. Majd egyre nagyobbá válik a különbség a valódi lénye és a másoknak megjátszott szerep között, ami még inkább elszigeteli a való élettől az embert és önként vállalva a virtuális világ foglyává válik.

Ez a folyamat pedig nem támogatja az élhető, a hosszú távon működőképes kapcsolatok kialakítását vagy működését.  Pedig kutatások igazolják, hogy egy jó kapcsolatban élő ember számtalan előnyt tapasztal meg az életében: könnyebben legyőzi a stresszt, nagyobb gazdasági biztonságban él, több minőségi időt fordít a gyermeknevelésre, hálásabb, nyitottabb, mint azok, akik magányosan, a valódi világtól elszigetelve élik az életüket.