Jaj, ez nagyon kígyó!
Közösségi oldalunkra előbb Hegedűs Zsuzsannától kaptunk képet, aki azt írja, a Petőfi utcán fotózott egy kígyót. Ám nem tudjuk mifélét – valószínűleg vízisiklóról van szó.
Gömöri Emese is feltöltött egy csúszómászót ábrázoló fotót. Bár nem vagyunk nagy herpetológusok, úgy véljük ez is valamiféle sikló, vízi, vagy erdei lehet.
Magyarországon egyébként 7 kígyófaj él, ebből 5 sikló. Az erdei sikló, haragos sikló, kockás sikló, rézsikló és vízisikló harapása maximum fájdalmas, de nem mérgező.
Két viperánk közül a Rákosi (vagy Parlagi) csak a Hanságban és a Kiskunságban fellelhető. Marása egy méhcsípésnek megfelelő, erős szervezetnek problémát nem okoz, ellenmérge sincs.
A keresztes vipera már elterjedtebb az országban, de főként Somogyban és Zalában, valamint a Zemplénben és Tokaj környékén lehet vele találkozni. Mérge ennek sem különösebben erős (más, hazánkban nem előforduló mérges kígyókhoz viszonyítva), akit megmar egy ilyen, a nyíregyházi kórházban kap ellenszert.
Hazánkban 2001-ben történt utoljára haláleset kígyómarás miatt. A szegedi születésű Benke Zoltán az ország legismertebb kígyószakértője volt. Kutatómunkája során tucatnyi kígyómarást szenvedett el, az ellenszérum időközben allergiát alakított ki szervezetében. 2001-ben a Lónyai erdőben, Vásárosnamény közelében új könyvéhez készített fotókat, amikor kétszer megmarta egy hím keresztes vipera, mire orvoshoz értek volna, elhunyt.
Ez pedig a legklasszikusabb “nagyonkígyó” :
