Lenhardték makói szíjgyártás világra szóló mesterei

Gajáta Fanni – Makó

Egészen 1873-ig nyúlik vissza a makói Lenhardt család vállalkozása, Lenhardt Béla immáron az ötödik generáció a szíjgyártó szakmában. Nem csak a szakma titkai, hanem a szerszámok is apáról fiúra szállnak.

– Apáról fiúra öröklődött mindig ez a szakma – mondta el az ifjabb bőrös. – 1996-ban elvégeztem a középiskolát, onnantól kezdve lettem szerves része a műhelynek, de gyakorlatilag ebben nőttem fel. Persze, én is kipróbáltam magam másban is, egy ideig gyógymasszőrként is dolgoztam.

A Kálvária utcai műhely.

A boltba betérők hatalmas választékból szemezgethetnek a lószerszámok, lovagló és kutyafelszerelések, övek és bőr ajándéktárgyak között, illetve saját elképzeléseiket meg is rendelhetik. Az internet korában sok rendelést kapnak különböző helyekről, így többek közt Németországból, Romániából és Szerbiából is.

– Legutóbb egy karikás ostort vittek ajándékként Dél-Afrikába – világított rá az ifjabb bőrös, hogyan „összement” a Föld, köszönhetően a világhálónak.

Lenhardt Béla elmondta, két fiúgyermeke közül az idősebbik érdeklődik a szakma iránt.  – Bár csak hatodikos, azonban vannak önálló munkái, két tolltartót már készített.

+++

A tavaly, 105 éves korában elhunyt Lenhardt János Károly édesapja és nagyapja is szíjgyártóként dolgozott, s fia és unokája is ezt a mesterséget választotta. Számtalan anekdotája közül az egyik kedvence a családi legendáriumból az a történet volt, miszerint jómódban élő felmenői még az 1848-as szabadságharc idején az akkor érvényes fizetőeszközért, azaz Kossuth bankókért adták el házukat. Ám nem költötték el időben a pénzt, ami a szabadságharc bukása után azonnal értéktelen papírossá vált, így mindent kezdhettek elölről.