Ennyire nem kellhet a cefre

Errefelé csak ónabónának hívják azt a szilvafajtát, mely most kezd érni városszerte sárga, és piros változatban. A gyümölcs nemcsak a házak kertjében, de a házak előtt és parkokban is szép számmal megtalálható.

A jog azt mondja, a fa azé akinek a területén nő, ahol a gyökere van, függetlenül attól ki gondozza, metszi, ápolja. Így városon belül az utcán, tereken termő fa és a szilva a városé, bár az is igaz, az önkormányzat erre soha nem tart igényt. Így nem hallottunk még olyat, hogy gyümölcséréskor megjelent egy hivatalos ember egy susáni házacska előtt és elkezdte szüretelni a fát. Legtöbbször az szedi le és használja fel a termést, akinek a háza előtt nő.

Legtöbbször, de nem mindig, ugyanis vannak akik ilyenkor nyakukba veszik a várost és ahol szabad prédát látnak, nekiállnak begyűjteni. Hallottunk olyanról is, hogy egy kocsma szép pénzt fizet a gyümölcsért, mivel abból pálinkát szándékoznak főzni.

Mások saját célra gyűjtenek és talán ezzel van a legkevesebb baj, még akkor is ha a fa például egy parkban nő, mivel a gyümölcs csak lehullana, elrothadna, odavonzaná a darazsakat. Ám akadnak olyanok, akik buzgalmukban nem nézik a fák épségét sem. Egy hatalmas ágat máris letörtek a Kodály és a Kohán György utca találkozásánál, a művésztelep sarkánál álló egyik fáról.

Ennyire azért nem kellhet a cefre.

Szóval azt gondoljuk, szedjék a parkokban található gyümölcsöket, valószínűleg nem fog oda menni a közterület felügyelő, csak a fákat kímélje mindenki.