Mi legyen 2016 év madara? – Lakossági szavazás a “láthatatlan tyúkok” közül

Az “Év madara program”

Az MME 1979-ben indított “Év madara” programjának célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van.
Tisztában vagyunk azzal, hogy minden véges számú lehetőséget tartalmazó választás egyben korlátozó is. Tudjuk, hogy az év madarának ajánlott fajoknál valószínűleg mindenki tudna “jobbat”, a szívének kedvesebbet jelölni. Az MME részéről a döntés több szakterület képviselőit tömörítő munkacsoporti egyeztetéseket követően születik meg.
A szavazás azért a megelőző év közepén történik, hogy a döntést követően legyen időnk előkészíteni a nyomtatott és egyéb anyagokat január 1-re.
Reméljük, a most választható három fajról összeállított rövid ismertetőt elolvasva, átgondolva szavazatuk leadásával sokan foglalnak állást arról, hogy – Melyik legyen 2016 év madara?

Meddig lehet szavazni?

A július 27. 12 óráig tartó internetes szavazás lezárultával a legtöbb voksot kapott faj elnyeri a 2016. év madara címet. Az MME ez alapján indítja el a jövő évi kampány előkészítését.

Szavazni ezen a felületen lehet.

Egy IP címről csak egy szavazat adható. Ha már leadta a szavazatát, a szavazófelületen az aktuális eredmények jelennek meg.
Előfordulhat, hogy a különböző böngészőkben nem jelenik meg sem a szavazófelület, sem az eredményjelző annak ellenére,hogy ön még nem szavazott. Ez esetben azt javasoljuk, hogy váltson át egy másik böngészőre (általából Mozilla-ról Chrome-ra érdemes váltani), és ott próbálkozzon.

Miért “láthatatlan tyúkok”?

Színezetét és viselkedését tekintve a fürj, a haris és az ugartyúk is hasonló, tyúkszerű megjelenésű. Földszínekből álló álcázó mintás tollazatot viselnek, talajlakó, rejtőzködő életmódjuk miatt pedig ritkán kerülnek szem elé. Ennek ellenére nem közeli rokonai egymásnak, egyedül a fürj tartozik a tyúkalakúak közé, a haris darualakú, az ugartyúk pedig lilealakú – a címben szereplő „láthatatlan tyúkok” megjelölés ezért került idézőjelbe.

A természetkímélő agrárgazdálkodás nagykövet fajai

Mivel ez a három faj a legeltetett gyepek, rétek és kaszálók mellett a szántókon is fészkel és táplálkozik, a védelmükben alkalmazható és alkalmazandó megoldások:
az élőhelytípusnak megfelelő legelőállat-állománnyal végzett legeltetés;madár- és apróvadbarát kaszálás (pl.: útvonalválasztás, kaszálási magasság, vadriasztólánc használata);füves mezsgyeszegélyek meghagyása;búvósávokat meghagyó kaszálás;rovartelelő bakhátak kialakítása;a szántókkal körülvett, növénytermesztésre nem alkalmas nedves laposok megőrzéseaz ezeken az élőhelytípusokon előforduló állat- és növényfajok sokaságának megmaradására, a biológiai sokféleségre is kedvezően hat.

Fürj

Ez az alig ökölnyi tyúkalakú, ezen belül a fácánfélék közé tartozó védett madárka áprilisban érkezik vissza az afrikai telelőterületekről. Állománya az 1980-as években erősen lecsökkent, azóta lassan, de országosan nem kiegyenlítetten emelkedik. Hosszú távú vonulóként a fürjre is negatívan hatnak az időjárási szélsőségek, a Szahara déli peremén húzódó Száhel-övezet táplálékhiányos éveinek gyakoribbá válása, valamint a Földközi-tenger észak-afrikai és dél-európai országaiban ma is dívó, nagyüzemi méreteket elérő madárbefogás és -lelövés.

Bár a fürj a szárazabb talajú, magasabb füvű réteken és a haszonnövény-kultúrákban is bujkáló, rejtett életmódot folytat, jellegzetes „pitypalaty-pitypalaty” hangja messziről árulkodik jelenlétéről. Ezért a faj megfigyelésére remek madarásztúrák szervezhetőek országszerte.

Haris

A recsegő hangot hallató haris (a faj latin tudományos neve is a hangutánzó Crex crex) nemcsak a síkvidéki, de a dombvidéki és előhegységi üde, magas füvű rétek védett madara. Ez, valamint hosszú távú vonuló viselkedésük fokozottan veszélyeztetetté teszik a fajt: a gépi kaszálás egész fészekaljakat pusztít el, a mediterrán régió kíméletlen madárvadászata (csak Egyiptomban évi 9-14 ezer harist lőnek le és ejtenek hálóval csapdába) pedig a vonuló egyedeket ritkítja folyamatosan.

A faj érdekessége, hogy elsősorban szürkületkor és éjszaka „énekel”, amikor a jellegzetes recsegő hang a hidegebb, sűrűbb (különösen talajközelben) levegőben messzebb terjed. A faj megismerésére – akár fülemülék éjszakája programmal összevonva – izgalmas túrák szervezhetőek országszerte.

Ugartyúk

Nevével ellentétben ez a madár nem a tyúkokkal, hanem a lilékkel áll közelebbi rokonságban. Elsősorban a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl gyepeinek és szikpadkás pusztáinak madara, de alkalmilag erdőtelepítések kopárain és mezőgazdasági területeken is fészkel. Az ugartyúk a madárvilág mozdulatlanságművész-madara. Álcázó mintás tollazatában bízva többnyire takarás nélkül álldogál vagy üldögél a nyílt területeken. Ha mozognia kell, ezt szaggatott fejmozgással, illetve nyújtott testtel szaladva teszi.

Elsősorban az esti és a hajnali szürkületben, illetve teliholdas éjszakákon aktív. Sötétben is jól lát, bagolyszerűen hatalmas, sárga szemei segítik rovarokból, bogarakból, apró gerincesekből álló táplálékának megkeresésében, melyekért a rögöket is felforgatja. Vonuló, a telet Észak- és Közép-Afrika félsivatagos és szavannaterületein tölti.

Forrás: Orbán Zoltán (mme.hu)