Nem Max az őrült, hanem a világ, amiben él

A klasszikus trilógia rajongói közül többen azzal tüntetnek az interneten, hogy minden fórumon azt szajkózzák, ők aztán semmi pénzért nem néznék meg ezt a mai kor igényeihez butított, szentségtörő borzalmat, amely kedvenc hősük nevével visszaélve, Mel Gibson teljes mellőzésével csakis a pénzszerzés reményében jött létre, és csakis egy gyenge utánzat lehet.

Nos, az eddigi kritikák és a jegybevételek alapján George Millernek érdemes volt újabb történettel gazdagítania Max Rockatansky kalandjait. De felmerül egy kérdés, amelyet nem is olyan könnyű megválaszolni. Ez most egy folytatás, vagy egy teljesen új kezdet? A nyitójelenet mintha a sorozat második részének végére repítene vissza, de mégsem egyértelmű a dolog, a korábbi történésekre nincs utalás. Pontosabban csak annyi, hogy a főhőst a múlt kísértetei üldözik, egy nő és egy kislány arca villan be újra meg újra, de hogy kik ők, nem tudjuk meg.

_{Forrás: Youtube.com/InterComHun}

A folytatás ellen szól az is, hogy a sztori túlságosan emlékeztet a trilógia középső részének alapkonfliktusára, a film csúcspontját, a tartálykocsis üldözést dagasztották közel kétórásra, épp csak némi felvezetéssel, hogy azért a néző eligazodjon, ki kicsoda.

Ezzel egy újabb érdekes ponthoz érkeztünk. A Tom Hardy által megformált figurának a film végéig nem hangzik el a neve. A történet akár folytatás, akár újrakezdés, az alkotók építettek arra, hogy a nézők tudják ki ez a Max gyerek, ezért nem is árulnak el túl sokat róla. A női főszereplő viccesen Bolondnak nevezi el, vagyis majdnem ráhibázik.

Apropó a Charlize Theron által megformált hősnő, őt meg Furiosának hívják, vagyis egy fúria, tehát méltó társa egy őrültnek.

Ennyi bemelegítés után nézzük a történetet dióhéjban. Max rögtön a film elején fogságba esik, és egy hadúr sziklavárába kerül. Halhatlan Joe környezetében a koponya a fő díszítő motívum. Halálfejek vannak a gépeken, az autókon, az emberekre tetoválva, és maga a hadúr is csontpofára emlékeztető maszkot hord.

Hatalma kulcsa a víz, amelyet gigantikus, ember hajtotta masinákkal szivattyúznak ki a hegy mélyéből. Harcosait pedig a Valhalla ígéretével veszi rá, hogy fanatikusan szolgálják. Max egy lassú haldoklásra ítélt, rákos hadfiú vérzsákja és egyben kocsidísze lesz.

A nagy ámokfutást Halhatlan Joe egyik alvezére, a félkarú Furisa indítja el, aki megszökik egy guruló erőddé alakított tartálykocsival, és magával viszi a hadúr öt gyönyörű feleségét, akik közül többen várandósak. Joe-t elsősorban nem a bosszúvágy, és nem is a szerelem hajtja, a nőkre úgy tekint, mint tenyészállatokra, ő leendő gyermekeit akarja visszaszerezni, és csak úgy mellesleg mindenkit kicsinálni, akinek bármi köze van a szöktetéshez. Tehát ezúttal nem az üzemanyagért folyik a harc, hanem az egészséges utódokért.

_{Forrás: MadMaxMovie.com}

Nem mesélem tovább a történetet, a lényeg, hogy Max megszökik, és bár eleinte meglehetősen kelletlenül, de csatlakozik Furiosa csapatához. Innentől kezdve a film igazi akcióorgiává válik, az ember csak kapkodja a fejét, röpködnek az autók és a motorok, és még az elektromos gitárba is lángszóró van építve.

Lehet, hogy a dialógusok terén nem brillíroztak a forgatókönyvírók, de kisebb bravúr, hogy a sok törés-zúzás és robbanás közepette (akciófilmhez képest) még jellemábrázolásra és környezetrajzra is jutott idejük. Eleinte kicsit furcsán hangzik Halhatlan Joe embereinek rituális hablatya, és a tartálykocsi ellen két géppisztolyból tüzelve harcba induló klánvezér is kicsit olyan, mint egy Wagner zenéjébe belehülyült fegyvermániás operarajongó, de ez is csak az őrület része, és pont a jól eltalált karaktereknek köszönhetően a történet képes beszippantani a nézőt ebbe a posztapokaliptikus világba.

Ami nekem személy szerint a legjobban tetszett, és ebben ez a film jelentősen eltér a korábbi részektől, hogy Max ezúttal nem magányos hős. Furiosát simán tekinthetjük egyenrangú főszereplőnek, mivel ő azalatt is aktívan borzolja Joe és emberei idegeit, míg Max tehetetlenül tűri, hogy a vére egy műanyag csövön keresztül egy beteg fiúba folyjon, és miután a férfi kiszabadul, akkor is ő marad a főnök. Igazi tökös csaj, aki harcban a legtöbb pasin túltesz, és bár nem túl nőies a külseje, soha nem viselkedik érzéketlen macsóként, ami pedig a női akcióhősökkel nem ritkán előfordul. Ráadásul Max és Furiosa mögött egy igazi csapat áll, amelynek tagjai nem rettenthetetlenek, időnként legszívesebben megadnák magukat, de mégis küzdenek, és nem csak magukért, egymásért is.

Akciófilmeknél mindig fennáll a veszély, hogy ha a készítők folyamatosan magas szinten tartják a nézők adrenalinszintjét, egy idő után lankadni kezd a figyelem, és azt kívánjuk, hogy most már gyorsan darálják le, főzzék meg és etessék meg a kutyákkal a gonoszt, és menjünk végre haza. Itt viszont a végére tartogatták a kínai cirkuszt, amikor póznákon lengenek az emberek, és az addig csak dekorációként szolgáló lángszóró gitár is funkcióhoz jut.

Mindez 3D-ben, úgyhogy az előttünk ülő nézőt fedezékékként használva lessük a felénk repülő hóbelevancot.

Egyszóval én azt javaslom a klasszikus Mad Max rajongóinak, hogy adjanak egy esélyt a negyedik őrületnek is, szerintem megéri. Ha a gyengécske, az első-második résszel köszönő viszonyban sem lévő harmadik részt az Imdb-n 6,2-re fel tudták tornázni, ezt az áldozatot nyugodt lélekkel meghozhatják, és van egy olyan gyanúm, hogy kellemesen fognak csalódni.

kp