Aki közel merészkedett egy villámhoz – beszélgetés Tóth Gábor Gyula viharvadásszal

Tóth Gábor Gyula, geográfus, hobbifotós, viharvadász. Ha önmagát kellene bemutatni, akkor szavak helyett megmutatná a csodás fotóit. Beszéljenek azok helyette. A villámokat szereti a legjobban fotózni, melyeket HeavenMan néven publikál a neten.

Hogyan került a fotózás bűvöletébe?

Az egyetemi évek alatt kezdődött, amikor egy barátom gépe a kezembe került, és  mindenféléket fotóztam, amit megláttam. Egyre inkább kezdett érdekelni, és ellhatároztam, hogy én is veszek egy hasonló gépet. Persze ahogy a pénzemet gyűjtöttem, egyre többet olvastam utána, melyik géptípus miért jó, természetesen mind-mind egyre nagyobb összegekért. Végül 2008-ban vettem egy tükörreflexes gépet. 1-2 évig csak úgy kattintgattam, városi dolgokat, kolis eseményeket, néha felhőket is. Szerkesztéssel, utómunkával ekkor még alig-alig foglalkoztam.

Hogyan lett az égi jelenségek fotósa?

Geográfus lévén mindig is érdekeltek az időjárási jelenségek, gimis koromban is gyakran lestem az eget, hogy mikor jönnek a zivatarok, villámok, nagy tornyos felhők. Fotózni ekkor még nem volt lehetőségem, de nem is emlékszem, hogy akartam volna, mert akkor még a versenykerékpár volt a mindenem.
A fordulópont a saját gépem megvétele után 1-2 évvel volt, amikor fotós barátoktól láttam, hogy milyen szép villámokat kaptak lencsevégre és én is szerettem volna. Egyre többen kísérleteztem, bújtam az internetet mindenféle oktató anyagok után.

Mi alapján választ modellt  a fotózáshoz? Mi a kedvenc témája?

Az időjárás fotózásával egy időben sok minden más is elkezdett érdekelni a portréfotózástól kezdve a gömbpanorámákon át a makró fotózásig, ezekkel pedig együtt jött az, hogy egyre többféle technikát tanultam meg, kiismertem a gépem beállításait, autodidakta módon tanultam a photoshopot, képszerkesztést. Egyszer csak arra jöttem rá, hogy engem az is érdekel, hogyan lehet képeket összeolvasztani, különböző képrészeket egy képpé összegyúrni. Amikor szabadidőm volt, ezt tanultam és gyakoroltam, mára pedig ezek lettek a kedvenceim, a realisztikus és szürreál montázsok, amelyek több esetben 10-20 vagy több képelemből állnak. Természetesen az időjárás fotózása is itt van, holtversenyben, a villámok a kedvenceim. Szeretem a városi képeket, amelyek gyakran időjárási helyzetekkel kombináltak, tájképeket is nagyon szeretem, meg persze mániákusan fotózom a felhőket, felhőtípusokat.

Az Ön számára mit jelentenek a felhők?

Valami olyasmit, mint a puszta növényeinek az eső… nyáron, amikor napokig vannak felhőmentes-anticiklonos napok, szinte rosszul vagyok, illetve számomra két évszak van: a zivatarszezon tavasztól őszig és a szenvedés: a téli időszak. Felhők persze télen is vannak, bár jellemzően kevésbé látványosak. Ilyenkor a ködöt várom, mert teljesen más világot teremt a tájból, mint azt megszoktuk máskor.

A felhők fényképezése hogyan történik?

Időmtől függően amikor tudom, figyelemmel kísérem az égen történő eseményeket, előrejelzéseket, radarképet, villámtérképet. Aztán amikor akció van, akkor vagy irány a határ, vagy valamelyik városi pont, ahonnan jó képeket lehet készíteni. Néha az otthoni erkély védelme is jó, főleg villámfotózáskor. Az egyik legfontosabb kellék talán egy nagy látószögű objektív, illetve vannak még hasznos kiegészítők, mint az állvány, távkioldó, különböző fényszűrők. Szóval ez kicsit a technika sportja is.

Mi a nehézség a felhők fotózási folyamatában?

A legizgalmasabbak számomra egyértelműen a viharfelhők, talán ezeket is a legnehezebb. Általában teljesen manuális beállításokat igényelnek, panorámafotók esetében pedig még arra is kell figyelni, hogy a gyors mozgásuk miatt a képek közötti átfedések megfelelőek legyenek.

Van-e valami különös története, ami a felhők fényképezéséhez kapcsolódik?

Nem teljesen felhőfényképezéshez, inkább villámfotózáshoz kapcsolódik. A sztorihoz először jó ha tudjuk, hogy a villámnak a csattanó/mennydörgő hangja (ami nagyon közelről inkább csak egy dobhártyarepesztő pukkanás) csupán egy szakasza, ezen túl még jó ha tudjuk, hogy van egy erős, illetve egy gyenge lökéshullámos szakasza is, ezek közvetlenül a villám környezetében, attól pár méter, illetve pár 10 méter távolságra érzékelhetők. Csapott már 20-30 méterre tőlem fába villám, nálam meg fém állványon a gép… nem kívánom senkinek az érzést! A lökéshullámot úgy kell elképzelni, mint amikor egy teherautó elmegy mellettünk és az általa generált szelet érezzük, csak ez gyorsabb, intenzívebb lökés és rövidebb ideig is tart, egy másodperc az egész.

Melyik fényképére a legbüszkébb?

Vannak mindig aktuális kedvenceim, de általában elégedetlen vagyok, hogy lehetett volna jobb is, ki lehetett volna többet is hozni egy aktuális helyzetből. Ha mindenképpen választanom kell, akkor a tavaly decemberi villámfotóm, amelyik a szegedi TV-toronyból indult fölfelé. A látvány érdemi részét a természet végezte, őt illeti a dicséret elsősorban!

Van-e szakmai példaképe?

Vannak fotósok, fotógrafikusuk, akiknek a munkáit heti szinten követem, többségük inkább a digitális montázsokban mozog. Persze vannak időjárást fotózók is, magyarok és külföldiek is egyaránt, illetve előszeretettel nézem és követem az amerikai tornádószezon eseményeit, fotóit, pár fotóssal közülük beszélő viszonyban is vagyok. Talán Mike Olbinskit említeném amerikából, Marko Korosecet pedig Szlovéniából, mindketten nagyszerű felhő és viharvadászok.

Honnan szokott inspirálódni, ötleteket, technikákat tanulni?

Kezdetben nagyon sokat bújtam az internetes fórumokat és képfórumokat, olyan fotókat és fotósokat keresve, akik egyedi dolgokat alkottak, az volt a célom, hogy technikában utolérjem őket. Ez többnyire mára sikerült is.  Ettől függetlenül mostanában is gyakran inspirálódom mások munkáiból, technikáiból.

Amit eddig megtanultam, azt mindet autodidakta módon sajátítottam el. Többnyire interneten olvasva, videókat nézve, mások fotóit vizsgálva-elemezve igyekszem tanulni, a többit gyakorlással el lehet sajátítani. Nem mondom, hogy minden azonnal sikerült, sok száz internet és photoshop előtt eltöltött óra munka van a mai fotóim stílusában, szerkesztéseiben, színeiben.

Milyen álma van, amit szeretne fotósként megvalósítani?

Talán a legtöbb fotós álma az lehet, hogy ismerjék és elismerjék a munkásságát, akár hobbifotós, akár hivatásból űzi. A fotókat nagyrészt ma már az internet közössége látja leghamarabb és legnagyobb számban is, a másik lehetőség a klasszikusabb, de sokkal emberközelibb kiállítások. Sajnos az elmúlt évben tervezett kiállítás sorozatom anyagi dolgok miatt megakadt, de nem adom fel ezt az álmom. Ez a kiállítás főként montázsokból állt volna, de megvan már a nyomdakész anyag egy időjárásos kiállítási anyaghoz is, reméljük egyszer eljön az ideje ennek is ?